Kisgyermekkori harcok a lefekvés körül

baby-1151351_640A 2-6 év körüli kisgyermekek előszeretettel húzzák az időt az esti lefekvésnél, gyakoriak a dühkitörések, az állandó nyűgösködés, nyafogás. Folyamatos problémát jelenthet, hogy semmit sem akar a gyerkőc, hol bemászni nem akar a kádba, hol meg kijönni belőle, nem jó a pizsama, nem finom a víz, hideg van, vagy épp túl meleg a takaró. Az idő meg csak telik, a csemetének már rég az ágyban lenne a helye, de még mindig csak a fogmosásnál tartotok. Mindenki egyre feszültebb, a gyermek pedig csak fokozza a hangulatot az érthetetlen ellenkezésével…

Mit lehet ilyenkor tenni?

1. Első lépés a nyomozás, a lehetséges okok kiderítése:

 A) Hogyan és mikor kezdődött a probléma a lefektetésnél? Hirtelen jött vagy fokozatosan alakult ki? Volt-e változás a gyermek életében (bölcsi, ovi, költözés, kistesó születése, anya visszament dolgozni stb.)?

 B) Vess egy pillantást a napirendre:

Mennyit és mikor alszik napközben a gyerkőc? Jókor van az esti lefektetés? Reggel mikor kel a csemete? Magától vagy kelteni kell?

C) Elemezd az estét:

Hogy néz ki pontosan az esték menete? Van rendszer, rutin? Milyen a hangulat, nyugodt vagy kapkodás és idegeskedés van? Mikor romlik el pontosan a helyzet az este folyamán? Mik a kényes pontok?

D) Mit mond a gyermek a helyzetről? Ő mit gondol, miért lázadozik vagy nyűgösködik?

2. Ha tudod a fenti kérdésekre a választ, máris félúton vagyunk a megoldás felé:

– ha hirtelen alakult ki a szitu, akkor az ok is egyértelmű általában – nagy eséllyel változás történt a gyermek életében, ami kicsit megviselte, a felgyülemlett feszültséget pedig esténként próbálja levezetni. A megoldás: lassan bevezetett változások, sok-sok beszélgetés előtte, közben és utána is, illetve különböző stresszlevezető taktikák megtanítása a csemetének (rajzok, mesék, sport, bábjáték stb.)

– ha nem tudod semmihez kötni az esti cirkuszokat, úgy érzed, mintha már évek óta tartana, akkor inkább a határok pontos felállításával, a következetességgel és a rutinnal van baj.

Mi ilyenkor a teendő:

– első lépés a tervezés: képzeld el, hogy pontosan milyen estéket szeretnél. Mikor legyen a lefekvés, ki mit csináljon, mi legyen a sorrend? Beszéld meg ezt a család többi tagjával, és vond be a gyerek(ek)et is! Rajzoljatok, írjatok egy haditervet, a legjobb, ha minden nap ki lehet rajta pipálni az esti feladatokat. Az este a vacsorával kezdődjön, majd fürdés, fogmosás, pizsi következik. Aztán már csendes program jöjjön, lehetőleg a hálószobában: olvasás, könyvnézegetés, beszélgetés. Majd lámpaoltás és alvás következik.

Fektesd le a szabályokat: mikor legyen a lefekvés ideje, hány mesét akarsz olvasni, mikor lehet utoljára vizet kérni stb. Természetesen ez csak akkor működik, ha következetesen be is tartod az általad kitalált szabályokat, azok életszerűek és a család minden tagja számára könnyen követhetőek.

– Találd meg a gyerkőc életkorának megfelelő ideális arányt a saját döntések és a te kompetenciáid között. 2 éves gyerkőcnél még inkább te irányíts, egy-egy apró választási lehetőséggel támogatva a gyermek önálló döntéshozó képességének fejlődését: a pizsi felsőt vagy alsót akarja előbb felvenni, vagy melyik mese legyen aznap este a kettő közül. Aztán, ahogy egyre idősebb lesz a gyermek, nyugodtan dönthet több dologban is: inkább tovább játszik a kádban, de akkor csak egy mese lesz, vagy inkább egy gyors zuhany után hosszabb beszélgetést választ összebújva.

– legyenek következmények: amíg nem tapasztalja meg a gyerkőc, hogy mi lesz annak a következménye, ha nem fogad szót este, addig nem sok esély van rá, hogy nyugodtan teljenek az esték. Ha viszont szembesül a tettei következményeivel, akkor el tudja dönteni, hogy mit választ. Visszatérve a fenti példára, ha sokáig akar fürdeni aznap a gyerkőc, akkor annak az lesz a következménye, hogy csökken a mesére fordítható idő. Ha nem fekszik le időben, akkor másnap nem lesz idő együtt reggelizni.

– ne a büntetésre, inkább a pozitív megerősítésre helyezd a hangsúlyt. Hidd el, ha jó a kapcsolatod a gyerekeiddel, a legnagyobb ösztönző számukra a dícséreted és az elégedettséged lesz. Büntetésekkel, kiabálással, alkudozással ritkán érsz el hosszútávú eredményeket.

Emellett:

Figyelj a napirendre, az álmosság jeleire, a napi alvásszükségletre és a korai lefektetési időre.

Legyenek meg az este ideális körülményei:

– jó hangulat, nyugodt légkör, csendes környezet, kevés fény,

– elegendő, tápláló vacsora, folyadékbevitel,

-sok mozgás délután a friss levegőn,

kütyü- és tvmentes esték,

– a gyermek által kedvelt alvási környezet (alvósállat, nyitva hagyott szobaajtó, szörnyűző spray, éjszakai fény).


Szerző: Dénes Ivett
Forrás: Lisa J. Meltzer and Valerie McLaughlin: Pediatric sleep problems : a clinician’s guide to behavioral interventions. 2015
2018-04-05T13:03:25+00:00

Hozzászólok