Egyszerűen nem tudom lefektetni. Hiába vagyok ott, beszélgetünk kicsit, aztán mesélek neki, míg már majdnem elalszik, amint felállok az ágya mellől, kipattan a szeme, felül és sírva könyörög, hogy maradjak mellette.

Már fürdeni sem akar jönni. Egész egyszerűen nem hajlandó abbahagyni a játszást. Hiába próbálok hatni rá, a vége mindig egy hatalmas hiszti lesz, rettenetes vergődéssel és bőgéssel.”

Mindent kitalál, csak hogy ne kelljen aludni. Anya, szomjas vagyok, éhes vagyok, fázom, melegem van. Olykor akár egy órán át is képes ilyennel elhúzni az elalvást.”

Lefekvéskor néha annyira kiborul, hogy még a pizsamát letépi magáról, úgy hisztizik. Teljesen kikészít ez az egész.”

Ismerősek ezek a helyzetek? Nekem igen. 🙂 Nem véletlenül szeretnék alvás tanácsadóként az elkövetkező bejegyzésekben a hisztiről beszélni.

A lefektetés sok családban okoz nehézséget. Ekkor ugyanis már mindenki fáradt, a szülők is és a gyerekek is. Ebben a napszakban már nehezebb türelmesnek lenni, higgadtan viselkedni egy felnőttnek is, hát még egy kisgyereknek, aki négy éves koráig nem is nagyon képes szigorúan véve logikus, megfontolt cselekvésre. Sokat segít azonban az esti hercehurca elviselésében és kezelésében, ha tisztában vagyunk azzal, mi áll a sokszor elalvás előtt jelentkező hisztik hátterében.

A gyermek fejlődésének természetes velejárója a dackorszak és a hiszti. Magam is tapasztalom minden nap, hiszen a kisebbik gyermekem lassan két éves. Sokat segíthetünk magunkon, ha úgy tekintünk erre az igencsak szülőt próbáló időszakra, mint egy hatalmas akadálypályára. A gyermekünk ebben a fázisban jelentős testi és lélektani fejlődésen megy át, ami saját maga számára is nehezen elviselhető. A mi feladatunk, hogy irányt mutassunk neki, és segítsük őt átevickélni az akadályokon.

Ehhez először is tudnunk kell, hogy a gyermekünk 3-4 éves koráig egyedül nem képes fékezni az indulatait. Egész egyszerűen még nem elég fejlett az agyában az a terület, ami ezért felel. A helyzetet tovább nehezíti, hogy kiélezett szituációban egy ekkora gyermek agya teljesen érzelemvezéreltté válik, tehát semmilyen logikusnak tűnő érvelés nem hat rá. Ekkor ha akarná sem tudná meghallani a mondandónkat, az agya lényegében elzárja tőle ezeket az ingereket.

A testi okokon (fáradság, éhség, szomjúság) túl hasznos tisztában lennünk a hiszti lelki hátterével is. Az önkifejezésben még teljesen járatlan gyermekünknek is szüksége van stresszoldásra. Van erre több mód is, de a hiszti az, ami ebben az életkorban a számukra a legkönnyebben és a leggyorsabban megvalósítható, és bizony elég hatékony is. A kisgyermek ugyanis lényegében egész nap folyamatosan kénytelen szembesülni a saját határaival vagy a mások által állított korlátokkal. Mindez egyre növekvő belső feszültséget eredményez benne. Ez a fortyogó belső ingerültség sokszor még a felnőtteknek is nehezen kezelhető, hát még egy gyereknek.

A kisgyermek a hiszti révén gyorsan tudja oldani a feszültségét, és egyúttal a maga suta módján közöl is valamit. Ők ugyanis indirekt módon így adják tudtunkra, ha valami nehézséget okoz nekik, vagy valamitől tartanak. Egy-egy hiszti mögött olyan gyermeki probléma is állhat, amit sokszor még ők maguk sem tudnak megnevezni, csak érzékelik és nyomasztja őket. A hiszti valós oka épp ezért sokszor egészen más, mint amitől a dühroham látszólag kitört. A megértő, biztonságot adó szülő azonban sokat segíthet azon, hogy a gyermek fokozatosan megtanulja kezelni az indulatait, illetve kifejezni, valójában mi bántja.

Következő két cikkemben az alvás előtti és az éjszakai hiszti okairól és megoldásáról írok majd részletesen.

 

Szerző: Dénes Ivett

Forrás:

Dr. Vekerdy Tamás: A belső szabadság Kulcslyuk kiadó

www.medveczkykata.hu/hiszti-miert-hisztizik-a -gyerek/

Peer Krisztina: Mi bántja a gyerek lelkét? Tea Kiadó Kft.