A nappali hisztinél szinte már csak egy rosszabb dolog van a kisgyerekes szülők számára: az éjszakai hiszti. Ha valaki már csak egyszer is átélte, pontosan tudja, hogy a nappal bevált praktikák itt könnyen mondanak csődöt, mintha az éj sötétjében másképp működnének az emberek. Megnyugtatlak: tényleg másképp, de ettől még sokat tehetünk azért, hogy a helyzet kezelhető legyen.

Először is szeretném leszögezni, mire is gondolok éjszakai hiszti esetén, és mi az, ami részben hasonló tünetekkel jár, de mégis egészen más jelenség.

Az éjszakai hiszti esetében olyan tényleges felébredésekről van szó, ahol a gyermek magánál van, többnyire kiabál vagy sír utánunk, és csak bizonyos feltételekkel akar vagy tud visszaaludni.

Az éjszakai felriadás – amikor a gyermek félálomban van, egyértelműen nincs teljesen a tudatánál, ellenáll, vergődik, majd az egész hirtelen abbamarad – egészen más tészta. Ez a pavor nocturnus, amely egy nagyon ijesztő jelenség a szülők számára, szerencsére erről már írtam, ide kattintva olvashatjátok.

A kisgyermekek éjszakai felébredéseinek és hisztijeinek hátterében egészen sokféle ok állhat.

Lehet fizikai oka: például túlfáradás, vagy egy front, netán egy sima megfázás, amikor fújkálni kell éjjel is az orrát és gyógyszert beadni.

Lehet lelki oka: két éves kor után már jelentkezhetnek rémálmok, de az is lehet, hogy valami számára jelentős változás történt a környezetében, ami megviseli őt, amit nehezen tud feldolgozni. Itt nem kell nagy traumákra gondolni, hiszen olyan egészen egyszerű dolog is lehet, mint például hogy beteg az egyik óvónő, és helyettesíti egy másik, vagy egy kedves kis barátja elköltözött, netán orvoshoz kell(ett) menni vagy késve értünk oda érte a bölcsibe.

Ha a gyermek éjjel felébred, és nekiáll hisztizni, abban legyünk mindenképp biztosak, hogy ezt nem direkt csinálja és hogy ez neki is szenvedés. Előző bejegyzésemben már írtam arról, hogyan előzzük meg a lefekvés előtti káoszt, és hogy mi a teendő, ha mégis kitört a hiszti. Az éjszakai üzemmódban lényegében ugyanazt kell tennünk, mint nappal, azzal a különbséggel, hogy beszéljünk halkan, lehetőleg ne kapcsoljuk fel a lámpát, próbáljunk minél kevesebb aktivitást kifejteni, és inkább a fizikai közelségünkkel hatni. Csendesen, szelíden álljunk ellen az olyan kívánságoknak, követeléseknek, amik akadályozzák a visszaalvást – például ne engedjük játszani, enni, ne kezdeményezzünk vele beszélgetést, és főleg ne kapcsoljunk be neki semmilyen kütyüt. Ha láthatóan nyugtalan és a biztonságot adó közelségünket igényli, semmiképp ne fosszuk meg tőle: maradjunk vele, úgy hamarabb nyugszik meg.

Amit még megtehetünk:

  • Ha érzékeljük, hogy a gyermek valamiért nehezebb időszakon megy át, próbáljuk kideríteni az okát, és beszélgetni vele erről. Ha nem sikerül megtudni, mi bántja – hiszen az is lehet, hogy a rossz éjszakákon túl semmi jelét nem adja, hogy valami gondja van – akkor is igyekezzünk többet figyelni rá, hogy ne kelljen éjszaka „követelnie” a törődést.
  • Ragaszkodjunk a napirend állandóságához, minél kevesebb legyen benne a spontán elem. A történések legyenek a gyermek számára minél kiszámíthatóbbak.
  • Minimalizáljuk a programokat, kerüljük a gyakori izgalmakat (pl. vendégség), törekedjünk az egyszerű napirendre, adjuk sok lehetőséget a szabad játékra és mindenképp legyen beiktatva egy fix délutáni pihenés.
  • Igyekezzünk a mesterségesek (tévé, tablet) helyett inkább természetes ingereket (együttlét a játszótéren, a természetben, közös játék, alkotás) biztosítani a számára.