A mai cikkben Bianka történetét osztom meg veled. Bianka hozzám fordult a kisfia, Ricsi éjszakai ébredései miatt, végső elkeseredésében.  A kisfiú ekkor 14 hónapos volt. Kereken 1 éve kezdődött a probléma, Ricsi elkezdett egyre gyakrabban felébredni éjszaka. Bianka megpróbált neki segíteni visszaaludni, legjobban a cici vált be, de néha ringatásra is sikerült visszaaltatni a kicsit.

Az ébredések száma változó volt, hol 3x kelt fel a kisfiú éjjelente, amivel az anya igazából teljesen ki lett volna békülve, hol fél óránként felsírt, ami viszont nagyon kétségbeejtő helyzet volt.
Bianka egy ideig türelmesen várt. Aztán egyre türelmetlenebbül. Észrevette, hogy egyre feledékenyebb, szétszórtabb és idegesebb. Minden apróságon felkapta a vizet. Már a kisfiára is haragudott, és ez óriási bűntudatot okozott. Úgy érezte, hogy ő rontotta el, rosszul csinált valamit. Aggódott Ricsiért, hiszen az állandó felébredés az ő alvását is rosszul érintette. Nyűgösnek és folyton elégedetlennek látta a kisfiát. Alig voltak igazán vidám, felszabadult pillanatok kettőjük kapcsolatában, mert folyton azt figyelte, hogy Ricsi mikor fárad el és attól rettegett, hogy mikor tör ki a sírás, amivel nem igazán tudott mit kezdeni. Így mindent megtett a kisfiúnak, nehogy valamin is elkeseredjen.
2 hónapja az éjszakai ébredések rosszabbodtak. Ricsi már nem tudott visszaaludni cicin. Ugyan minden ébredésnél kérte, de nem aludt be rajta. Utána még 20 percet kellett sétálni vele a sötét szobában, mire végre le lehetett tenni az ágyába. Bianka teljesen kikészült. Már nem mert vezetni, mert egyszer majdnem elaludt a volán mögött. Kétszer fordult elő, hogy Ricsivel a kezében megbotlott, egyszer még el tudta kapni a korlátot és megúszta a zuhanást, a fiának nem lett semmi baja, a második alkalommal viszont úgy botlott meg, hogy csúnyán bedagadt a bokája és a kisfiú karján is lett egy csúnya véraláfutás, ahogy fogni próbálta.
Bianka tudta, hogy azonnal segítségre van szüksége.
Bár nem kedvelte az anyósát, a nagymama nagyon szerette Ricsit, és jól elvoltak együtt, így kivett 2 hét szabadságot és odaköltözött a vendégszobába, amíg Bianka a lába miatt lábadozott. Napközben a nagymama altatta a kisfiút, aki érdekes módon simán elaludt a nagyival a kiságyában is, nem volt szüksége se cicire, se ringatásra, mint ahogy Bia szokta csinálni. Ez erőt adott az anyukának, hogy a kisfia ügyesebb, mint gondolta. Ekkor fordult hozzám a család.
A konzultációra az anyuka és a kisfiú jött el, Bianka fáradtnak és nyúzottnak látszott, még sántított. Ricsi egy életvidám kissrác volt, izgett-mozgott, először csak az anyukája ölében ült, aztán lemerészkedett a játszószőnyegre is. A beszélgetésünk során kiderült, hogy Ricsi napirendje sem oké, Bianka megvárja még a kisfiú esik-kel már a fáradtságtól, és csak akkor viszi aludni, mert különben nem alszik el cicin, és más módon pedig nem tudja elaltatni. Így a gyermek napirendje a következő volt:
7 óra körül ébredés
13-14:30 nappali alvás
21-22 között az esti elalvás
Az össz alvásidő így 11 óra körül volt, de Bianka sokszor látta napközben fáradtnak, nyűgösnek  a gyermeket, sokszor már délelőtt 11 óra környékén ásítozott, és egyébként gyakran bealudt a kocsiban változatos időpontokban is, ha a hétvégén apával mentek valahova.
Az éjszakai ébredéseknél az volt a jellemző, hogy Ricsi vagy aludt 3-4 órát egyhuzamban az éjszaka első felében, majd elkezdett 1,5-2 óránként ébredni, vagy teljesen káosz volt az éjszaka, a kisfiú 30-60 percenként felsírt és sokszor képtelenség volt visszaaltatni. Bianka ilyenkor egész éjjel rótta a köröket karjában a 10 kilós babával és a fájós bokája ellenében és próbálta altatni a nyugtalan, sokszor síró gyermekét. Ha pedig végre elaludt, akkor úgy csempészte be az ágyába a kicsit, mintha egy időzített bombát tartana a kezében, mert Ricsi rendszeresen “kiszagolta”, hogy mi készül és ahogy beért a popója az ágyba, máris újra rázendített.
A beszélgetés során Ricsi többször is fáradtnak, nyűgösnek látszott, gyors, ideges mozdulatokkal próbálta összerakni a játék elemeit, hanem sikerült neki valami, azonnal sírni és csapkodni kezdett. Többször kérte a cicit, de nem szopizott nyugodtan, csak rángatta a cicit, ki- és bekapta, vissza-visszament rá. Bianka nem próbált közbeavatkozni, hagyta, hogy a kisfia dobálja a játékokat, mert nem mert nemet mondani a kisfiának, mert akkor még nehezebb volt megnyugtatni, akár órákig is toporzékolt, ha nem kapott meg valamit. Erre Biankának már nem volt ereje.
Mi volt a benyomásom a beszélgetés során?
Egy fásult, súlyosan kialvatlan és kétségbeesett anyával és túlfáradt, szintén kialvatlan, nyűgös és kontroll vesztett kisfiával találkoztam, akiknek sürgősen segítségre volt szükségük.
A probléma összetett volt.
Az éjszakai ébredések, a napirend, az esti altatás menete, az elvárások, az étkezések rendje, az elalvás előtti rutin, a családtagok igényei, szükségletei, a kialvatlanság megszüntetése, a gyermek megnyugtatásának technikái, az anya gyermeknevelési elveinek feltárása – ezt mind-mind érintettük vagy megváltoztattunk a soron következő beszélgetések során.
Ricsinek új napirendet vezettünk be, 2 nappali alvással, 3-3-4 órás ébrenléti időkkel, 2×1-1,5 órás alvással. Emellett Bia nem várt addig, amíg a kisfia nagyon fáradt lett, hanem időre vitte aludni, és egy új elalvás előtti rutin is bevezetésre került, ami segített Ricsinek könnyebben ellazulni.
2 hét múlva a kisfiú 13 órákat aludt összesen naponta. Ebből kiderült, hogy eddig napi 2 óra hiányzott az alvásidejéből, nem csoda, hogy fáradt és nyűgös volt.
Az új napirend és az elalvás előtti rutin hatására az éjszakai ébredések száma 3-4 alkalomra csökkent és Ricsit általában könnyen vissza lehetett altatni cicin is, a sétálgatásokra sokkal ritkábban volt szükség. A helyzet szépen javult.
Bianka még mindig fásult és feszült volt, és a javulást nem is igazán vette észre, pedig Ricsi sokkal vidámabb,nyugodtabb gyermek benyomását keltette. Kiderült, hogy korábban már kezelték az anyukát szorongással, depresszióval, így javasoltam neki, hogy keresse fel újra a kezelőorvosát, mert szemmel láthatóan nincs jól.
Bianka bár vonakodva, de elment a rendelésre.
Az éjszakai ébredések továbbra is aggasztották, magát okolta miatta, hogy rászoktatta a cicire, és azonnal abba akarta hagyni a szoptatást. Én ezt nem javasoltam.
Gyakori tévhit, hogy mindenről a cici tehet, és ha az anya abbahagyja a szoptatást, akkor minden megoldódik. Nem szokott. 
Szóval, az éjszakai ébredések azonnali megoldása és a gyermek elválasztása helyett inkább az esti altatásra koncentráltunk, és ott vezettünk be változásokat. Bianka elhagyta a cicin altatást és a kiságyat is. (A hogyanról a Békés Éjszakák Hangostréningen tanulhatsz).
Ez paradox helyzetnek tűnik, de kiderült, hogy az anyuka nagyon szeretné, ha a gyermeke közelebb aludhatna hozzá és ne a saját szobájában és a saját ágyában kelljen altatnia, csak eddig ezt a vágyát nem is merte előhozni, mert a közös szobában alvást egészségtelen dolognak tartotta. A konzultációk hatására viszont megerősödött benne az elhatározás, így vettek egy alacsony fekvőfelülettel rendelkező házikó ágyat Ricsinek, és berakták azt a hálószobába. Innentől kezdve egy szobában aludt az egész család (Ricsi apukája sokszor nem aludt otthon, a munkája miatt).
Az éjszakai ébredések megváltoztak. Ricsi átaludta a hajnali 2-3 óráig tartó szakaszt, és utána 2x ébredt fel még reggelig, szopizott, majd aludt is tovább. Néha már a cici után saját maga mászott be a helyére és aludt vissza. Bianka végre megnyugodott. Már nem ragaszkodott a szoptatás befejezéséhez, nem akarta már mindenáron, hogy Ricsi egyszer se ébredjen fel éjjelente, teljesen elégedett volt a kialakult helyzettel és a saját hangulati problémáin is dolgozni kezdtek a kezelőorvosával.
Bianka belátta, hogy a nemet mondás művészetével még foglalkoznia kell, így elkezdett ez irányban kutakodni az interneten, és talált is egy szimpatikus tanfolyamot, ami segít majd neki felállítania megfelelő korlátokat, melyre szüksége van a gyermekének.
Mi a tanulság?
  1. Hogy nincs egyszerű eset, minden alvásprobléma mögött összetett, többtényezős okok állnak, egyszerre sok minden okozhatja, hogy a gyermek gyakran ébred éjjel – Ricsi esetében az elvárásokon, a napirenden, az elalvás előtti rutinon, az alvás körülményein, az altatási módon és az anya pszichés állapotán is változtatni kellett ahhoz, hogy Ricsi jobban, hosszabban, nyugodtabban aludhasson éjjelente.
  2. Hogy nincs meg a megoldás 1 hét alatt, és nem szabad feladni, ha nem alszik rögtön úgy a baba az első változtatások után, ahogy terveztük.
  3. Hogy az anya kialvatlansága, lelkiállapota is fontos kérdés, sokszor erre is figyelni kell, mert enélkül a baba sem tud jól aludni.

Szerző: dr. Dénes Ivett

(a kép illusztráció, a történetben a szereplők neveit kérésre megváltoztattam)