A fix napirend mítosza
Sok szülő úgy gondolja, hogyha egyszer beállt a napirend, a baba fixen, mondjuk 3x alszik egy nap, kb. megvannak az ébrenléti idők, kiszámítható az alvások hossza, az esti elalvás kb. 8 órakor van, a reggeli ébredés pedig legyen 6:30-7 óra körül, akkor ez már nem fog nagyon változni. Ugyan majd elmarad a 3. alvás, de az alvások hossza, a reggeli ideje, az esti fektetés időpontja nem változik.
Ez sajnos hiú ábránd. A napirend váltások, a nappali alvások elhagyása ennél sokkal összetettebb folyamat, sok tényező játszik benne szerepet, és sokféle út lehetséges. De a bababarát, a kicsi valódi igényeinek megfelelő út a legritkább esetben a fix napirend tartása, vagy az ahhoz való görcsös ragaszkodás.
Az éjszakai változtatások mítosza
Számtalanszor hallom, olvasom, hogy az a közvélekedés, hogy az éjszakai ébredéseket éjjel kell megoldani. Ne menj be hozzá, nem figyelj rá, nem foglalkozz vele, ne adj neki cicit, stb. Ez sajnos nem a jó irány. Teljesen máshogy érdemes nekiállni, ha azt szeretnénk, hogy a gyermekünk ne riasszon minket a sírásával éjjelente, hanem mindenkinek békésen teljenek az éjszakái. A bababarát megoldás sokkal szofisztikáltabb és személyre szabottabb ennél.
Az „ásít, viszem aludni” mítosza
Ha ásít, akkor álmos – ilyen egyszerű? Nem, nem ilyen egyszerű. Az ásítás az egyik jele annak, hogy a baba lehet, hogy aktuálisan elfáradt. Emellett viszont számos más dolgot is figyelni kell, ha tényleg időben szeretnénk lefektetni a babát. Sok gyermek ugyanis nem (csak) akkor ásít, amikor eljött az altatás ideje. Vagy nem is szokott ásítani. Vagy mindig ásítozik. Vagy random ásítozik. Ilyenkor nem hagyatkozhatsz csak erre a jelre.
A „könnyen lerakom” mítosza
Elaltatom ringatva/cicin, majd lerakom és megyek a dolgomra…
Ez vagy megy, vagy sem. Vagy le lehet rakni az alvó gyermeket azonnal, vagy várni kell x percet. Vagy y-t. Vagy mindenhonnan le lehet rakni, vagy csak a kendőből. Vagy apa is le tudja rakni, vagy csak anya. Vagy fordítva. Vagy este lehet lerakni, vagy délelőtt. Vagy mindig, vagy soha. Vagy alszik utána órákat, vagy rögtön felébred. Vagy még pontosan 15 percet alszik. Vagy vissza lehet altatni, vagy nem. Vagy csak néha, vagy csak nehezen. Nincs tutira bevált trükk, hogyan megy biztosan. Ha nálatok sikerül, az inkább mázli, mint tudomány.
5. A „félek a jövőtől” mítosza
„Nem merem cicin altatni a 2 hetes babát, nehogy hozzászokjon. Bár így folyton sír, nem alszik, de akkor is félek…”
„Nem akarom, hogy folyton kézben legyen, mert akkor anyás lesz, inkább hagyom, hogy sírjon az ágyában, amíg elmosogatok…”
„Nem lesz jó a ringatás, mert mi lesz, ha 15 kiló lesz a gyerkőc…”
A szülők félelme a tévesen értelmezett rossz szokásoktól sokszor a baba aktuális nemalvását okozza. Az ideális altatási mód kialakításánál ez csak az egyik iránymutatás, hogy lehetőleg ne olyan altatási módot válasszunk, ami nem tartható hosszú távon. De ezt simán felülírja, ha nem tudunk az adott helyzetben választani, vagy ha a baba kialvatlansága a tét. Ilyenkor sokkal fontosabb szempontok lépnek életbe, mint a „majd 2 év múlva már nem fog szopizni, akkor hogyan altatom” félelmei.
De akkor hogyan készüljek fel a napirend váltásokra?
Mikor és hogyan tudok segíteni a babának békésen aludni éjjelente?
Ha nem csak az ásítás számít, akkor mi még?
Mit tudok tenni, ha a baba azonnal felébred, ha lerakom?
Mi a megoldás, ha meg szeretnék változtatni egy jelenleg már nem igazán működő altatási módot?
A pontos válaszokat Anya, gyere! Tudástár tudásanyagai között találod meg.
