A vizsgálat megállapította, hogy azok a gyermekek, akik az orvosszakmai ajánlásokban ajánlott minimum 9 órányi éjszakai alvásnál rendszeresen kevesebbet aludtak, a képalkotó vizsgálatok szerint vékonyabb szürkeállománnyal, és a figyelemért, a memóriáért az érzelemszabályozásért és az önkontrollért felelős agyi régiókban kisebb agyterülettel rendelkeztek, azokhoz a résztvevőkhöz képest, akik eleget aludtak. 2 év múlva a vizsgálatok ugyanezeket az eltéréseket mutatták, amely arra utal, hogy a kialvatlanság hosszú távon is károsíthatja az agy normális fejlődését, csökkentve bizonyos, a tanulásban, viselkedésszabályozásban kulcsfontosságú szerepet betöltő agyterületek méretét. A kutatók most azt vizsgálják, hogy visszafordítható-e a folyamat, ha a gyermekek alvását javítják.
Miért fontos ez a kutatás?
Mert nem csak funkcionális tesztekkel mérhető az eltérés a jól és keveset alvó csoport között, mint pl. ebben a vizsgálatban, hanem az idegrendszerben már az agy bizonyos régióinak méretében is eltérés tapasztalható, amely ráadásul nem egy átmeneti állapot, hiszen évek múlva is észlelhető.
Ha pedig egyetlen faktor (a túl kevés alvás) ekkora kárt tud okozni a gyermekek idegrendszeri fejlődésében, hogy ezek az eltérések képalkotó vizsgálatokkal is észlelhetőek, akkor még inkább foglalkozni kell a gyermekek alvásával, már születésüktől kezdve, hiszen az optimális idegrendszeri fejlődéshez – úgy tűnik – kulcsfontosságú az elegendő alvás.
Tehát a szülők, sőt, a leendő szülők
megfelelő információszerzése létfontosságú a gyermekek alvásának támogatásával kapcsolatos tudás megszerzéséhez, és kulcslépés, hogy időben a megfelelő szakemberhez forduljanak, ha a baba vagy kisgyermek alvásával problémát tapasztalnak, mert úgy tűnik, a nemalvás jobban károsítja a gyermekek agyát, mint amennyire eddig gondoltuk.
