De nézzük meg kicsit a mélybe ásva ezt a témát, hogy mit is találtak valójában a kutatók és hogyan alkalmazható ez az információ akkor, amikor épp letenni készülünk a babát aludni.
A kutatást 2022. májusában publikálták
ausztrál kutatók, melynek címe: A butiril-kolinészteráz lehetséges biomarkere a hirtelen csecsemőhalál szindrómának
Tehát, a címben szó sincs arról, hogy megvan a SIDS konkrét oka, sem arról, hogy mostantól szűrhető a kórkép.
A kutatásban találtak a babák vérmintáiban egy olyan vegyületet, amely alacsonyabb volt olyan esetekben, amikor a gyermekek a későbbiekben bölcsőhalálban haltak meg, azokhoz képest, akiknél más volt a halálok vagy életben maradtak (és még ez sem teljesen igaz, ha pontosak akarunk lenni, ugyanis voltak olyan minták, ahol a két csoport között átfedés volt – az volt olyan SIDS-ben meghalt baba, akinek nem volt alacsonyabb ennek a vegyületnek a szintje a vérben, és olyan minták is, ahol, bár alacsonyabb volt, mégsem halt meg a gyermek bölcsőhalálban).
A vizsgálat egyébként úgy zajlott,
hogy az újszülöttkori szűrővizsgálatkor levett vérmintákat vizsgálták meg utólag azoknál a gyermekeknél, akik később SIDS miatt meghaltak, és ezeket az eredményeket vetették össze egészséges vagy más miatt elhunyt gyermekek mintáival.
Maga a vegyület, amit néztek, az agy alarm, azaz riasztási funkcióiban játszhat szerepet és ez a kutatási eredmény azt a feltételezést erősíti, hogy a bölcsőhalálban elhunyt babák azon funkciója, hogy az alvás alatt bekövetkező légzési vagy keringési zavarokat időben észlelje és riadóztassa a szervezetet, csökkent vagy hibás működésű.
Tehát, a kutatás nem találta meg a bölcsőhalál konkrét okát,
maximum megerősített egy már létező feltételezést azzal kapcsolatban, hogy milyen folyamatok vezethetnek a tragédiához.
Emellett szó sincs szűrésről még, hiszen sem az nem ismert, hogy a butiril-kolinészteráz szintje mikor tekinthető normálisnak, sem az, hogy mennyivel alacsonyabb az az érték, ahol már kijelenthetjük, hogy a baba fokozott kockázatnak van kitéve.
Ha pedig a gyakorlati oldalt nézzük, akkor, ha lehetne is szűrni a rizikót, mi lesz a tanács azoknak a szülőknek, akiknél ez alacsonyabb lesz? Ők mit tehetnek? És azoknak, akik normális lesz a szint, náluk vajon garantáltan nem lesz esély a bölcsőhalálra? Ezekre a kérdésekre még nincs válasz.
A kutatás csupán 26 mintát nézett meg,
és találtak olyan eredményt is, ahol annak ellenére, hogy a kontrollcsoporthoz hasonló (azaz „normálisnak” tekinthető) eredmény jött ki, a baba mégis meghalt SIDS-ben. Azaz, náluk ennek a vegyületnek az alacsonyabb szintje nem jelezte előre a tragédiát. Azt persze még nem tudni, hogyha több ezer vagy tízezer mintát vizsgálnak meg, mennyi lesz az az eredmény, ahol tévedett ez a vizsgálat és ez a hibaszázalék vajon mennyire teszi hatékonnyá vagy feleslegessé ezt a szűrési módot.
Emellett, az, hogy találtak egy biomarkert, amely jelezheti a kockázatot (a feltételes mód nem véletlen!), még semmit nem vesz el a kockázat csökkentésére alkalmazható, több száz vagy ezer tudományos vizsgálat, több százezer csecsemő megfigyeléséből táplálkozó eredménye alapján hatékonynak tekinthető lépéseinek fontosságából.
Tehát, továbbra sem javasolt a hason altatás,
a puha alvófelület, a nem biztonságos egy felületen alvás, a túlöltöztetés, és egy csomó alvással kapcsolatos eszköz használata.
Attól még nagyon messze vagyunk, hogy azt mondhatnánk, hogy újszülött korban egy egyszerű vérvétellel megállapítjuk a kockázatot, ha az alacsony, akkor semmilyen odafigyelésre nincs szükség, ha meg magas a kockázat, akkor kap a gyermek egy gyógyszert vagy bármilyen más terápiás beavatkozást, amely a kockázatot minimalizálja, így megint semmi teendője a szülőknek (és egyáltalán nem biztos, hogy ez az idő valaha is eljön).
Tehát, az ígéretes kutatási eredmények ellenére
továbbra is a szülők feladata a biztonságos alvás feltételeinek a biztosítása, a kisgyermekes családok támogatásában részt vevő szakemberek dolga pedig az ezzel kapcsolatos hiteles és naprakész edukáció és példamutatás.
