Vajon tényleg több mostanában az alvásprobléma a gyermekek körében?
Vagy ez csak a látszat? Személyes vélemény következik.
Régen nem volt ennyi hír, ennyi kommunikációs csatorna, ennyi infó. Most, ha felnézel a Facebook-ra, pontosan látod, melyik ismerősöd mit reggelizett, hova utazott a hétvégén, be van-e oltva, hány hetes terhes, hogyan áll a párkapcsolata és hány kanál főzeléket eszik a gyermeke. Tehát, azt is tudhatod, hogy van-e valamilyen nehézség a gyermek alvása kapcsán vagy nincs, főleg, ha több Facebook csoportban is tagok vagytok.
Amíg ez csak a szoros barátnők között volt téma, nyilvánvalóan kevesebbnek tűnt a nemalvó gyermekek aránya. Persze, mert a távolabbi ismerősökről nem tudtunk meg ilyen információkat.
Régen teljesen mások voltak a nevelési elvek.
A tekintélyelvű nevelés, mely a diktatúrák idején teljesen elfogadott, sőt, a célokat támogató módszer volt, az alvásproblémákat neveletlenségnek vagy hisztinek tekintette. Tehát, ha nem aludt a gyerek, akkor az a szülők hibája volt, mert nem nevelték meg. Pont emiatt nagyon kevés szülő merte nyíltan felvállalni, hogy mennyit és hogyan alszik vagy nemalszik a gyermeke, mert ezzel beismerte volna, hogy elrontotta.
Ha pedig esetleg nem értett egyet a szülő a tekintélyelvű neveléssel, ennek hangoztatása sem volt életbiztosítás, sem a családban, sem a külvilág felé. Édesanyám mesélte, hogy amikor én születtem, az éjszakai szoptatás konkrétan tiltva volt, az orvos megmondta, hogy éjjel a gyermeknek aludnia kell, eszébe ne jusson anyuka, hogy éjjel enni ad neki. Ha sír, majd megszokja. Persze, hogy ilyen tanácsok után egy csomó anya vagy titokban kezelte pl. azt, hogy a gyermek hányszor ébredt, és ilyenkor ő mit csinált, vagy tényleg sírni hagyta, persze, hogy nem kért már segítséget semmiért egy idő után éjjelente, és látszólag remekül aludt az a gyermek.
Régen az alvásproblémákat – ha egyáltalán beszéltek róla – nem tekintették komoly problémának,
sem a szakemberek oktatásában, sem a szülők felvilágosító edukációjában. Az, hogy a gyermek nem alszik, nem volt téma. Maximum néhány konkrét betegség kapcsán, vagy elrettentő példaként a nem megfelelő nevelés következményének demonstrálására.
Jelenleg már számos kutatás foglalkozik a baba- és kisgyerekkori alvási nehézségekkel, több egyetem képez szakembereket konkrétan ebben a témában, és a biznisz tanácsadók is megjelentek, akik egy 3 napos gyorstalpalón próbálják megszerezni azt a tudást, amit a valódi szakemberek évtizedeken át sajátítanak el, így egyre több helyről érkezik az az információ, hogy a babák és a kisgyermekek alvása mennyire fontos a gyermekek jólléte szempontjából.
Magyarul, ha többet beszélünk róla, a csapból is a nemalvás folyik, mindjárt gyakoribbnak tűnik a probléma.
A visszatekintő vizsgálatok,
főleg azokban országokban, ahol a történelem kevésbé szólt bele a gyermeknevelésbe, egyébként azt mutatják, hogy régen is voltak alvásproblémák, az arányok nem változtak, 30- 50 évvel ezelőtt, és most is a babák 5-10 %-a, a kisgyermekek 5-15%-a küzd sokszor elhúzódó, komplex alvási nehézségekkel. Átmeneti nehézséget pedig minden harmadik szülő említ.
Most abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy erről lehet nyíltan beszélni és lehet segítséget is kérni valódi szakemberektől. Sőt, egy csomó alvási nehézség meg is előzhető, ha teszünk érte. Kezdd itt–>
