Mert a probléma, ami miatt nem alszik a baba, vagy ami miatt a szülők úgy érzik, hogy nem alszik a baba, más természetű.
Nem a napirend, a körülmények, az altatási mód a baj forrása. Hanem a baba és a szülők kapcsolata. Az interakciók csúsznak el, a „meg nem értettség” az igazi gond. Az alvásprobléma, ha egyáltalán van, csak másodlagos.
A baba érzi magát valahogy, jelez valahogy, a szülő ezt észleli valahogy, értelmezi valahogy és cselekszik valahogy. Minden egyes „valahogynál” elcsúszhat a dolog.
Mert ha a baba mást érez, mint ami valójában van, nem úgy jelez, ahogy megszoktuk, vagy a szülő nem veszi észre a jelzést, nem értelmezi helyesen vagy nem reagál jól, akkor ez az interakció vagy együttlét nem lesz harmonikus, egyik fél sem azt kapja, amit szeretne.
Nézzünk egy példát:
A baba nyűgösködni kezd. Az oka legyen az, hogy már 5 perce a pihenőszékben van, szeretne az anyukájához bújni. Nem éhes, nem fáradt, nem unatkozik, nem ijedt meg, nem fázik, nem fáj semmi, csak egyszerűen anyához odabújva érzi magát biztonságban. Az anya észleli a nyűgösködést és elindulnak a gondolatai: „még csak 5 perce van a pihenőszékben, már megint mi a baj? Hát nincs 5 percem, hogy megegyem a reggelim? Már fél 10 és még semmit sem csináltam. Folyton altatok meg etetek. Mit fog szólni a védőnő, ha ideér? Már megint pizsamában várom. És a hajam. Meg a mosogatás. Meg a Tibi, megint csúnyán fog nézni, mert nem tudtam kiváltani a nagyi receptjeit. De semmire nincs időm. Már megint sír? Mi a baja megint? Azért is megiszom a kávét, jaj, ez jéghideg….”
Közben a baba nyűgösködése átvált sírásba. Mert anya nem ért oda és nem is reagált. És neki a percek óráknak tűnnek, hiszen nem érti, mi történik, és a saját érzéseit sem tudja még szabályozni. Már hangosan sír, pedig csak 1,5 perc telt el, az anya megmikrózta a kávét és gyorsan lehajtotta.
Az anya odaér. Felveszi. Pörgeti fejben a csekklistát: „lehet, hogy éhes, fáradt, fázik, megint fáj a hasa, unatkozik, vagy csak direkt csinálja?” Közben ideges, bizonytalan, feszült, a nagyi receptjén, a védőnőn, a porcicákon, Tibin jár az esze. A babára nem tud igazán figyelni, teljesen elmerül a saját bajaiban. Ringatni kezdi, mert tuti álmos. Akkor szokott így viselkedni. Az anya gondolatait csak ritkán szakítja meg a baba sírása, gépiesen altat, közben megissza a maradék kávét, lesi az órát, viszi a babát az ágyába és közben titokban haragszik rá, mert már megint a legrosszabbkor kezdett bele: „Persze, nem tehet róla, meg nem is lehet rá haragudni, meg milyen anya az olyan, aki haragszik a gyerekére, pont elég volt ebből az érzésből, mikor anyu folyton leszidott, jaj istenem, olyan vagyok, mint az anyám….” – áramlanak az anya gondolatai szakadatlanul.
Nézzük, mit érezhet eközben a baba:
A babát végre felvették, de valami hiányzik. Az anya megoldást keres, de nem figyel. Majd megold, de nem a problémát. A baba nem tud megnyugodni, mert nem azt kapja, amit szeretne. Nem álmos, nem aludni akar, hanem egy ráfigyelő , nyugodt anyukát, aki képes ráhangolódni, lelassulni, magához ölelni és nem csinálni semmi mást. Aki el tudja engedni a receptet, a Tibit, a rendet és a saját bajait pár percre. Aki érti, ismeri, hogy mit szeretne. Vagy ha épp nem, akkor hagy neki időt elmondani. Aki nem akarja azonnal elhallgattatni, hanem felveszi a ritmusát. Megismerni és megérteni akarja. Majd csak ezután segíteni neki.
A történet folytatódik:
Az anya egyre idegesebb. Már megint nem akar aludni ez a gyerek. És mindig akkor csinálja, amikor amúgy is el van úszva. „Hiába ringatom, hiába sétálok, egész nap altatok, semmi. 5 perc múlva itt a védőnő. Tibi nagyon pipa lesz, megint bezár a patika, mire odaérnék. A szomszéd mindjárt átkopog. Megint, hogy nem tud aludni, mert sír a gyerek. A héten éjjeles, az tuti…”
A baba végül sok sírás árán elalszik, de nem nyugodt az álma. Főleg, hogy csenget a védőnő. Meg telefonál Tibi, hogy el ne felejtse a receptet.
Az altatás így egyre inkább rémálommá válik. Mindkettőjüknek. Az alvási nehézség kialakul, rögzül, súlyosbodik. Az ördögi körök állandósulnak.
Mi a probléma gyökere itt? A baba-mama kapcsolat nehézségei.
A félrecsúszott együttlétek, melyek tapasztalattá, megszokássá érnek. Nem az egyszeri alkalmakról, meg a rossz napokról beszélek. Hanem amikor szinte minden nap így zajlik, és a legtöbb altatási vagy etetési, fürdetési helyzet hasonlóan telik.
Mi a megoldás?
A mögöttes probléma feltárása.
Hiszen itt nem az altatással, a napirenddel van a gond. Hanem a túl sok teherrel, az anyákra nehezedő elvárásokkal, a saját önszabályozásuk és önérvényesítésük nehézségeivel. A múltból hozott, tudattalan sémákkal, a családi szokásokkal, melyekkel egyszerre harcolnak és el is fogadják azokat, a saját bizonytalanság, az ismerethiány nehézségeivel. A segítő, példamutató kapcsolatok hiányával.
Hogyan történhetett volna mindez máshogy?
Igen, nagyon is.
A hogyanról a Tudástár legújabb cikkében olvashatsz és 3 kapcsolódó előadásban is az anya lelkiállapotáról, a gondolkodásmódjáról, a hiedelmeiről, illetve a baba- mama kapcsolat hatásairól beszélek a babák alvásával kapcsolatban.
Készült: 2020. 09. 21.
Exkluzív, tudományos igényességű cikkek, előadások és tréningek kizárólag előfizetőknek
Több, mint 30 cikk és esettanulmány
20 órányi előadás
folyamatosan bővülő tudásanyag
ha nem találod a kérdéseidre a választ, segítünk