Azt mindannyian tudjuk, hogy fontos, jó, sőt csodálatos érzés a kisbabánkat a karjainkban tartani, megölelni, megpuszilgatni. Nap mint nap tapasztaljuk, hogy a nyugtalan csecsemők is szinte azonnal megnyugszanak anya vagy apa ölelésétől, simogatásától. De vajon miért? Mindez csak azért lenne így, mert az anyaméhben megszokták a közelséget? Esetleg más okai is vannak?

Igen, de a kérdés összetett. Természetes, hogy a világra jött csecsemők erősen igénylik a testkontaktust azonnal a születés után is. Több mint kilenc hónapig fejlődtek az anyaméhben, miközben folyamatosan hallották az anyai szívhangot, érezték a ringást, és a méhlepény, valamint a magzatvíz védelmében megtapasztalták a biztonságérzetet is. Ugyanerre a közegre vágynak azt követően is, hogy világra jöttek. 

Szerencsére ezt ma a legtöbb kórházban figyelembe veszik, és a megszületés után, a kisbabát az anya hasára helyezik. Ha minden rendben van, a kicsi ilyenkor felkúszik a mellre, megpróbál szopizni, majd nyugodtan figyeli a környezetét egy darabig és utána elalszik. 

Az anya és az apa közelségét, ölelését semmilyen játékkal, kütyüvel, varázsdobozzal nem tudjuk kiváltani, hiszen ezek a „játékszerek” nem tudják elősegíteni az endorfintermelődést. Ez pedig kulcsfontosságú a babáknál is.

Testkontaktus és endorfin

Mi a köze a kettőnek egymáshoz? Az endorfin a testből származó morfinszerű anyag, amely – ahogy a leírásokban olvashatjuk, „fájdalomérzet, veszélyhelyzet fellépése, vagy egyéb stressz esetén lelkesültség érzésével önti el az emberi testet”. Az endorfin is felelős azért, hogy a kisbabák megnyugodjanak, miután megöleltük őket. A testi kontaktus tehát biokémiai reakciókat vált ki a szervezetben, amelyre a babáknak nagy szükségük van. Kutatók azt is bebizonyították, hogy a sok testkontaktus, az ölelés még a génekre is hatással lehet. Hihetetlen, igaz?  

Az ölelés befolyásolja a géneket?

Bizonyos vizsgálatok arra derítettek fényt, hogy a kevesebbet ölelgetett gyermekek epigenikus fejlettsége elmarad a sokszor karba vett gyermekek fejlettsége mögött. Az epigenetika azt vizsgálja, hogy a szülőket ért környezeti hatások mennyire módosítják a gyermekeik génjeit, s ha ezt továbbvisszük, azt láthatjuk, hogy a bizonyos génekkel született gyermekekben az őket ért törődés, dajkálás, ölelgetésnek köszönhetően ezek a génkifejeződések pozitív irányba változhatnak. 

Természetesen messze még az út, és rengeteg további kérdést vizsgálnak a kutatók, de az egyértelműen bizonyított, hogy a testkontaktus mind a szülőkre mind a kisbabákra nézve pozitív hatással bír.

Baba és mama is megnyugszik egy öleléstől

Gondolj bele, te mit érzel, amikor megöleled a gyermekedet. Önkéntelenül elmosolyodsz, megnyugszol, és – biztos vagyok benne –, sokszor még egy halk sóhaj is kiszakad belőled. Olyan ez, mintha egy jó adag stressztől szabadítana meg a kisbabád testi közelsége. Ő pont ugyanezt érzi. Ne vond meg hát tőle, és dajkálgasd, hordozd, ameddig csak tudod, és ameddig igényli. 

 

Források:

https://www.cambridge.org/core/journals/development-and-psychopathology/article/epigenetic-correlates-of-neonatal-contact-in-humans/9BD9799A7C6E0859B93E092EA0727A4B

http://www.doyletics.com/arj/touching.htm

Ez is érdekelhet:

Az alvásigény

Békés éjszakák, vidám nappalok könyv

Magazin:

Konzultációs lehetőségek:

Tanfolyamok, kurzusok:

Klubok, csoportok:

Facebook oldal:

Youtube csatorna

Instagram oldal