Tudatosan terveztem az életemet, szépen felépített úton haladtam előre: tanulás, nyelvvizsgák, jogi diploma, első munkahely, párválasztás, házasság. És aztán… aztán megszületett az első gyermekem. És itt minden megváltozott. Amiben addig hittem, az elvek, amik szerint éltem, hirtelen kicsúszott a lábam alól.

Nem tudtam előre tervezni, megszűnt az intim szférám, bedaráltak a kisbabás mindennapok, beszűkült a világ.

S noha csodálatos élmény anyává válni, egy idő után hiányozni kezdtek a szellemi kihívások, az értelmes felnőtt párbeszéd, a kapcsolódás az anyaságon túli életemhez.

Egyensúlyt kellett találnom ebben a gyakran káoszos helyzetben az életszerepeim között, mert szerettem volna jó anya, jó társ lenni úgy, hogy közben önmagamat sem veszítem el…

Ám a hagyományos családmodellbe nem tudtam beszuszakolni magamat. Újra kellett gondolnom, mi az, amire igazán vágyom, mi az, ami a mi életünkben működhet. Amiben hittem az a közös szerepvállalás szülőként, a családi munkamegosztás, nem akartam „csak” gyermekével otthonlévő anyuka lenni és nem akartam, hogy a párom „csak” a kenyérkereső legyen a családban.

Így előbb a saját magamat találtam meg újra, majd elkezdtem az édesanyák megoldásfókuszú támogatásával foglalkozni, azóta folyamatosan tanulok, blogolok, segítem a hozzám forduló anyákat, hogy jól érezzék magukat anyaként, dolgozó nőként, társként egyaránt.