A Semmelweis Egyetem klinikai pszichológia tanszék szervezésében rendezett I. Magyar tudományos mindfulness konferencián elhangzottak összefoglalóját olvashatjátok, a gyermekkori alvási nehézségek tükrében.

Mi köze a tudatos jelenlétnek az alvásproblémákhoz?

Több, mint elsőre gondolnád. 

Tudatos jelenlét készségek eredetileg a személynek a saját tapasztalataihoz való viszonyulását jelenti, ugyanakkor az interperszonális, azaz kapcsolati vonatkozásai is szerepet kaphatnak, ha a szülő-gyermek kapcsolat milyenségének tekintetében vizsgáljuk.

Ebben az aspektusban a tudatos jelenlét azt jelenti, hogy ugyanolyan tudatos figyelemmel és nyitott, elfogadó, ítélkezés- és reakciómentes attitűddel fordulunk a gyermekünk és a saját tapasztalatunk, illetve a közöttünk zajló interakció felé.

A kutatások azt találták, hogy ez a tudatos jelenlét pozitív hatással lehet a felek közti kapcsolatra.

Hogy hogyan?

Többféle hatáson keresztül is:

  • A teljes figyelem nagyon fontos a szülő-gyermek együttlétek kapcsán, hiszen csak akkor tud valóban minőségi időt tölteni a szülő a gyermekével, ha a gyermek közben úgy érzi, hogy a szülő teljes figyelemmel rá figyel, és tudatosan jelen van az adott helyzetben. Mindez elmélyíti és megerősíti a kapcsolatot.

  • Az elfogadás, az ítélkezésmentes hozzáállás azért jelentős a gyermekek számára, mert ez teremti meg az igazi érzelmi biztonságot, azt a hitet, hogy ők jók, szerethetőek, úgy, ahogy vannak. Ezek a hitek pedig alapvetőek ahhoz, hogy a gyermeknek megfelelő önértékelése, önbecsülése legyen, merjen kapcsolatokat építeni, bízzon magában és merje felfedezni a világot.

  • A reakciómentes hozzáállás azt jelenti, hogy a szülő kedvesen, de következetesen tudja fenntartani a rendet, a megtartó kereteket a gyermek életében. Ez mind a kapcsolat, mind az alvás szempontjából kulcsfontosságú.

  • Az önelfogadás pedig azt jelenti, hogy képesek vagyunk önmagunkkal, mint szülővel együtt érezni, saját magunkat elfogadni. Ez nagyon fontos a mentális jóllétünk szempontjából, hiszen a túl szigorú elvárások, a másokkal való folytonos összehasonlítás és látszólagos alulmaradás nem támogatja a mentális egészségünk megtartását. Tehát, a saját igényekre, szükségletekre való odafigyelés, ennek készsége szintén fontos eleme a jó szülő-gyermek kapcsolatnak, hiszen csak akkor tudunk jót adni a gyermekünknek, ha mi magunk is jól vagyunk.

A szülő tudatos jelenléte a szülő-gyermek kapcsolatra való pozitív hatásai mellett csökkenti a szülők stressz szintjét és növeli a szülői alkalmasság érzését is.

Ha a gyermek viselkedésével problémák adódnak, akkor sokszor nem elég, ha kizárólag a viselkedések, a szokások megváltoztatására koncentrálunk, mert sok esetben a szülő ugyan érti, hogy mit kellene másként csinálnia, de valami miatt mégsem sikerül az elméleti tudást átültetni a gyakorlatba.

Ennek több oka lehet:

  • Az egyik a generációkon átívelő szülői minták szerepe. A szülők nevelési stílusát ugyanis leginkább az határozza meg, hogy mit tapasztaltak kiskorukban a saját szüleiktől. Ennek a hatásnak egy része tudatos, például amikor az anya eldönti, hogy ő nem fogja testi fenyítéssel fegyelmezni a gyermekét. Más részük viszont tudatalatti történés, belső, automatikus minta alapján történik, amikor például csak a szülő és a gyermek között kialakult konfliktushelyzet lezajlása után veszi észre a szülő, hogy pontosan ugyanúgy bánik a gyermekével az adott szituációban, mint ahogy vele is bántak a saját szülei kiskorában, annak ellenére, hogy megfogadta, hogy ő máshogy fogja kezelni a helyzetet.

  • Üss vagy fuss reflex – a fizikai stresszhatásokra kiváló és sokszor életmentő reakció, de pszichés stressz esetén, ami a szülő – gyermek kapcsolatra általában jellemző, legtöbbször tévútra visz. Hiszen sem a fizikai bántalmazás, sem a konfliktusokból való kimenekülés, vagy az azok elkerülésére való törekvés minden áron nem segíti a gyermekkel való jó kapcsolat kiépítését, sem a megfelelő keretek megtalálását.

  • A gyermek temperamentumának hatása: Gyakran előfordul, hogy egy adott temperamentum jellemző egy sajátos választ vált ki a szülők többségéből. A gyámoltalan gyermekeket sokszor túlóvják, az aktív, pörgős, erőteljes megnyilvánulásokat mutató gyermek viszont sokszor agressziót vagy elutasítást vált ki a környezetéből. Ezek automatikus reakciók, melyek általában rontanak a viselkedésproblémán, a szülő-gyermek kapcsolaton.

Ezeket a hatásokat nehéz befolyásolni kizárólag úgy, hogy a szülő meghallgatja a szakembert vagy elolvassa egy könyvben, mit kellene tennie.

Mert mire a gyermek problémás viselkedésére az új teendő, a másfajta reagálás, az új szokás előjöhetne, a megszokott reagálás automatikusan bekövetkezik. Tehát, a gyermek viselkedésére a szülő automatikusan kiabálni kezd, visszaszól, fizikai vagy verbális erőszakot alkalmaz, vagy lefagy, nem tud reagálni, kihátrál a helyzetből. A gyermek darabos, agresszívnak tűnő közeledésére védekező vagy támadó pozíciót vesz fel, vagy mindenre nemet mond, túlféltve a gyermeket.

Ha viszont a szülő képes tudatos jelenlét viszonyulásában is szemlélni az adott viselkedést, akkor létrejöhet az automatikus válasz előtt egy hátralépés, ahol a szülő képes mérlegelni, átgondolni, tudatosan figyelve a saját érzéseire, és a reakciójára, és ugyanígy gondolkodva a gyermekéről is.

Tehát, a mit kéne tenni kérdés mellett sokszor szükség van a hogyan tegyük azt pontosan kérdés feltevésére is, erre pedig a tudatos jelenlét, mint képesség fejlesztése adhatja meg a választ. Ez egyrészt segíthet a generációkon átívelő, automatikus válaszreakciók tudatosításában, segítheti a szülői stressz csökkentését és a pszichés stressz hatások adekvát kezelését, illetve az önelfogadás, a szülői készségek, képességek fejlesztését egyaránt.

Hogyan lehet a tudatos jelenlétet fejleszteni?

Elérhető többféle mindfulness tréning, de ha csak belekóstolnál a tudatos jelenlét adta lehetőségekbe, íme pár tipp, hogyan kezdj bele:

  • Bár kételkedve fogadhatod, hogyan lehet időt szánni a gyermekekről való gondoskodás közben a tudatos jelenlét gyakorlására, azt nem szabad elfelejteni, hogy üres csészéből te sem tudsz tölteni. Azaz, ha az életed nagy részében másokról gondoskodsz, akkor a saját jólléteddel is érdemes foglalkozni. Ebben segíthet a tudatos jelenlét vagy mindfulness gyakorlása, ami segít neked a stressz kezelésében, és megvédhet a szülői kiégéstől. A tudatos jelenlét hatására jobb hallgatóvá válhatsz, könnyebben bele tudod majd magad képzelni a családtagjaid helyzetébe és jobban is tudsz gondoskodni róluk.

  • Két tevékenység váltása közben érdemes pár pillanatra megállnod, venni pár mély levegőt és lassan kifújni. Közben figyelni arra, hogy hogyan érzed magad, mit üzen a tested, mire lenne épp szüksége. Egy-egy ilyen megállás segít jobban ráhangolódni a következő feladatra, illetve lezárni az előzőt. Emellett a rövid megállás hagy időt neked, hogy észrevedd, mennyire feszült vagy, milyen régen nem ittál semmit, vagy hogy jól esne egy kis mozgás.

  • Minden nap érdemes rendszeresen kijelölni olyan pár perces időszakokat (mielőtt kiszállsz a kocsiból a bölcsibe menet, minden peluscsere után, amikor a gyermek elaludt vagy indulna az elalvás előtti rutin, stb.), amikor kicsit megállsz, a testedre koncentrálsz, azt figyeled, hogy a lábad hogyan érintkezik a padlóval, közben veszel pár mély levegőt, és a kifújással a feszültség is távozik belőled.

  • Jó ötlet lehet kiválasztanod egy olyan tevékenységet, amit rendszeresen csinálsz napközben (kézmosás, a kuka kivitele, teregetés), és közben figyelni, mit tapasztalsz a testi érzéseidből. Érzed, hogy a meleg víz hatására a kezed felmelegszik, majd ez a melegség szétárad a testedben? Érzed, amikor kiviszed a kukát, a friss levegő beáramlik a tüdődbe?  Teregetés kapcsán a ruhák tapintata milyen érzéseket kelt benned?

Hogyan hathat mindez pozitívan a gyermek alvására?

A szülő lelkiállapota és szenzitivitása nagymértékben befolyásolja, hogyan alszanak a gyermekeik. Egy feszült, stresszes szülő, aki akár nincs is tudatában, hogyan érez, sokkal kevésbé tudja megnyugtatni a saját gyermekét.

Ha a szülő a saját gondjai, a stresszes életeseményei miatt nem tud igazán figyelni a gyermekére, akkor nem fogja észrevenni azokat az apró jelzéseket, amelyekkel a gyermek elmondja, hogy álmos, vagy hogy milyen módon tud könnyebben elaludni.

Ha a szülőt a gyermekkori minták, a diszfunkcionális stresszkezelési technikák vagy a tudatalatti beidegződések irányítják, akkor nehezebben tud új alvási szokásokat bevezetni, átgondolni az elvárásait vagy a saját viselkedésének hatásait a gyermeke alvására.

Ha a szülő jobban tudja kezelni a stresszhelyzeteket, könnyebben vagy gyorsabban tud ellazulni, akkor a saját alvási nehézségeire is pozitív hatással lehet ez a képesség. Könnyebben fog visszaaludni, amikor a gyermek éjjel felébreszti vagy képes lesz elaludni napközben is, amikor a gyermeke szundizik délután. Ha pedig a szülő többet alszik, akkor kevésbé lesz kialvatlan, türelmetlen, jobb lehet a hangulata, több energiája lehet a gyermekére – mindez javítja a szülő-gyermek kapcsolatot és közvetve akár a gyermek alvását is.

Szerző:

Dr. Dénes Ivett

bababarát alvás tanácsadó, baba-mama kapcsolati szakember

  • zerotothree.org
  • Dr. Miklósi Mónika: Tudatos szülőség című előadása az I. Magyar tudományos mindfulness konferencián

Ez is érdekelhet: