Mi köze a tudatos jelenlétnek az alvásproblémákhoz?
Több, mint elsőre gondolnád.
Tudatos jelenlét készségek eredetileg a személynek a saját tapasztalataihoz való viszonyulását jelenti, ugyanakkor az interperszonális, azaz kapcsolati vonatkozásai is szerepet kaphatnak, ha a szülő-gyermek kapcsolat milyenségének tekintetében vizsgáljuk.
Ebben az aspektusban a tudatos jelenlét azt jelenti, hogy ugyanolyan tudatos figyelemmel és nyitott, elfogadó, ítélkezés- és reakciómentes attitűddel fordulunk a gyermekünk és a saját tapasztalatunk, illetve a közöttünk zajló interakció felé.
A kutatások azt találták, hogy ez a tudatos jelenlét pozitív hatással lehet a felek közti kapcsolatra.
Hogy hogyan?
Többféle hatáson keresztül is:
A teljes figyelem nagyon fontos a szülő-gyermek együttlétek kapcsán, hiszen csak akkor tud valóban minőségi időt tölteni a szülő a gyermekével, ha a gyermek közben úgy érzi, hogy a szülő teljes figyelemmel rá figyel, és tudatosan jelen van az adott helyzetben. Mindez elmélyíti és megerősíti a kapcsolatot.
Az elfogadás, az ítélkezésmentes hozzáállás azért jelentős a gyermekek számára, mert ez teremti meg az igazi érzelmi biztonságot, azt a hitet, hogy ők jók, szerethetőek, úgy, ahogy vannak. Ezek a hitek pedig alapvetőek ahhoz, hogy a gyermeknek megfelelő önértékelése, önbecsülése legyen, merjen kapcsolatokat építeni, bízzon magában és merje felfedezni a világot.
A reakciómentes hozzáállás azt jelenti, hogy a szülő kedvesen, de következetesen tudja fenntartani a rendet, a megtartó kereteket a gyermek életében. Ez mind a kapcsolat, mind az alvás szempontjából kulcsfontosságú.
Az önelfogadás pedig azt jelenti, hogy képesek vagyunk önmagunkkal, mint szülővel együtt érezni, saját magunkat elfogadni. Ez nagyon fontos a mentális jóllétünk szempontjából, hiszen a túl szigorú elvárások, a másokkal való folytonos összehasonlítás és látszólagos alulmaradás nem támogatja a mentális egészségünk megtartását. Tehát, a saját igényekre, szükségletekre való odafigyelés, ennek készsége szintén fontos eleme a jó szülő-gyermek kapcsolatnak, hiszen csak akkor tudunk jót adni a gyermekünknek, ha mi magunk is jól vagyunk.
A szülő tudatos jelenléte a szülő-gyermek kapcsolatra való pozitív hatásai mellett csökkenti a szülők stressz szintjét és növeli a szülői alkalmasság érzését is.
Ha a gyermek viselkedésével problémák adódnak, akkor sokszor nem elég, ha kizárólag a viselkedések, a szokások megváltoztatására koncentrálunk, mert sok esetben a szülő ugyan érti, hogy mit kellene másként csinálnia, de valami miatt mégsem sikerül az elméleti tudást átültetni a gyakorlatba.
Ennek több oka lehet:
Az egyik a generációkon átívelő szülői minták szerepe. A szülők nevelési stílusát ugyanis leginkább az határozza meg, hogy mit tapasztaltak kiskorukban a saját szüleiktől. Ennek a hatásnak egy része tudatos, például amikor az anya eldönti, hogy ő nem fogja testi fenyítéssel fegyelmezni a gyermekét. Más részük viszont tudatalatti történés, belső, automatikus minta alapján történik, amikor például csak a szülő és a gyermek között kialakult konfliktushelyzet lezajlása után veszi észre a szülő, hogy pontosan ugyanúgy bánik a gyermekével az adott szituációban, mint ahogy vele is bántak a saját szülei kiskorában, annak ellenére, hogy megfogadta, hogy ő máshogy fogja kezelni a helyzetet.
Üss vagy fuss reflex – a fizikai stresszhatásokra kiváló és sokszor életmentő reakció, de pszichés stressz esetén, ami a szülő – gyermek kapcsolatra általában jellemző, legtöbbször tévútra visz. Hiszen sem a fizikai bántalmazás, sem a konfliktusokból való kimenekülés, vagy az azok elkerülésére való törekvés minden áron nem segíti a gyermekkel való jó kapcsolat kiépítését, sem a megfelelő keretek megtalálását.
A gyermek temperamentumának hatása: Gyakran előfordul, hogy egy adott temperamentum jellemző egy sajátos választ vált ki a szülők többségéből. A gyámoltalan gyermekeket sokszor túlóvják, az aktív, pörgős, erőteljes megnyilvánulásokat mutató gyermek viszont sokszor agressziót vagy elutasítást vált ki a környezetéből. Ezek automatikus reakciók, melyek általában rontanak a viselkedésproblémán, a szülő-gyermek kapcsolaton.
Ezeket a hatásokat nehéz befolyásolni kizárólag úgy, hogy a szülő meghallgatja a szakembert vagy elolvassa egy könyvben, mit kellene tennie.
Mert mire a gyermek problémás viselkedésére az új teendő, a másfajta reagálás, az új szokás előjöhetne, a megszokott reagálás automatikusan bekövetkezik. Tehát, a gyermek viselkedésére a szülő automatikusan kiabálni kezd, visszaszól, fizikai vagy verbális erőszakot alkalmaz, vagy lefagy, nem tud reagálni, kihátrál a helyzetből. A gyermek darabos, agresszívnak tűnő közeledésére védekező vagy támadó pozíciót vesz fel, vagy mindenre nemet mond, túlféltve a gyermeket.
Ha viszont a szülő képes tudatos jelenlét viszonyulásában is szemlélni az adott viselkedést, akkor létrejöhet az automatikus válasz előtt egy hátralépés, ahol a szülő képes mérlegelni, átgondolni, tudatosan figyelve a saját érzéseire, és a reakciójára, és ugyanígy gondolkodva a gyermekéről is.
Tehát, a mit kéne tenni kérdés mellett sokszor szükség van a hogyan tegyük azt pontosan kérdés feltevésére is, erre pedig a tudatos jelenlét, mint képesség fejlesztése adhatja meg a választ. Ez egyrészt segíthet a generációkon átívelő, automatikus válaszreakciók tudatosításában, segítheti a szülői stressz csökkentését és a pszichés stressz hatások adekvát kezelését, illetve az önelfogadás, a szülői készségek, képességek fejlesztését egyaránt.
Hogyan lehet a tudatos jelenlétet fejleszteni?
Elérhető többféle mindfulness tréning, de ha csak belekóstolnál a tudatos jelenlét adta lehetőségekbe, íme pár tipp, hogyan kezdj bele:
Bár kételkedve fogadhatod, hogyan lehet időt szánni a gyermekekről való gondoskodás közben a tudatos jelenlét gyakorlására, azt nem szabad elfelejteni, hogy üres csészéből te sem tudsz tölteni. Azaz, ha az életed nagy részében másokról gondoskodsz, akkor a saját jólléteddel is érdemes foglalkozni. Ebben segíthet a tudatos jelenlét vagy mindfulness gyakorlása, ami segít neked a stressz kezelésében, és megvédhet a szülői kiégéstől. A tudatos jelenlét hatására jobb hallgatóvá válhatsz, könnyebben bele tudod majd magad képzelni a családtagjaid helyzetébe és jobban is tudsz gondoskodni róluk.
Két tevékenység váltása közben érdemes pár pillanatra megállnod, venni pár mély levegőt és lassan kifújni. Közben figyelni arra, hogy hogyan érzed magad, mit üzen a tested, mire lenne épp szüksége. Egy-egy ilyen megállás segít jobban ráhangolódni a következő feladatra, illetve lezárni az előzőt. Emellett a rövid megállás hagy időt neked, hogy észrevedd, mennyire feszült vagy, milyen régen nem ittál semmit, vagy hogy jól esne egy kis mozgás.
Minden nap érdemes rendszeresen kijelölni olyan pár perces időszakokat (mielőtt kiszállsz a kocsiból a bölcsibe menet, minden peluscsere után, amikor a gyermek elaludt vagy indulna az elalvás előtti rutin, stb.), amikor kicsit megállsz, a testedre koncentrálsz, azt figyeled, hogy a lábad hogyan érintkezik a padlóval, közben veszel pár mély levegőt, és a kifújással a feszültség is távozik belőled.
Jó ötlet lehet kiválasztanod egy olyan tevékenységet, amit rendszeresen csinálsz napközben (kézmosás, a kuka kivitele, teregetés), és közben figyelni, mit tapasztalsz a testi érzéseidből. Érzed, hogy a meleg víz hatására a kezed felmelegszik, majd ez a melegség szétárad a testedben? Érzed, amikor kiviszed a kukát, a friss levegő beáramlik a tüdődbe? Teregetés kapcsán a ruhák tapintata milyen érzéseket kelt benned?
Hogyan hathat mindez pozitívan a gyermek alvására?
A szülő lelkiállapota és szenzitivitása nagymértékben befolyásolja, hogyan alszanak a gyermekeik. Egy feszült, stresszes szülő, aki akár nincs is tudatában, hogyan érez, sokkal kevésbé tudja megnyugtatni a saját gyermekét.
Ha a szülő a saját gondjai, a stresszes életeseményei miatt nem tud igazán figyelni a gyermekére, akkor nem fogja észrevenni azokat az apró jelzéseket, amelyekkel a gyermek elmondja, hogy álmos, vagy hogy milyen módon tud könnyebben elaludni.
Ha a szülőt a gyermekkori minták, a diszfunkcionális stresszkezelési technikák vagy a tudatalatti beidegződések irányítják, akkor nehezebben tud új alvási szokásokat bevezetni, átgondolni az elvárásait vagy a saját viselkedésének hatásait a gyermeke alvására.
Ha a szülő jobban tudja kezelni a stresszhelyzeteket, könnyebben vagy gyorsabban tud ellazulni, akkor a saját alvási nehézségeire is pozitív hatással lehet ez a képesség. Könnyebben fog visszaaludni, amikor a gyermek éjjel felébreszti vagy képes lesz elaludni napközben is, amikor a gyermeke szundizik délután. Ha pedig a szülő többet alszik, akkor kevésbé lesz kialvatlan, türelmetlen, jobb lehet a hangulata, több energiája lehet a gyermekére – mindez javítja a szülő-gyermek kapcsolatot és közvetve akár a gyermek alvását is.
