A fenti párbeszédet még anno hallottam az egyik szakmai gyakorlatomon.
Miért hoztam ezt elő?
Mert hasonló vélekedésekbe gyakran futok bele az alvástudományok területén is.
A legújabb szakmai ajánlások ugyanis folyamatosan változnak, és nincs ez másképp a babák alvása kapcsán sem. Tehát, mindig érdemes azokat a könyveket, szakmai cikkeket, előadásokat keresni, amelyek a legfrissebbeket tartalmazzák. Sajnos már egy 5-10-20 éve írt könyv sem biztos, hogy naprakész ilyen szempontból, mert lesznek benne olyan szakmai ajánlások, amelyek napjainkban már kevésbé elfogadottak, amelyeket új kutatások felülírnak, amelyeket a nemzetközi szakmai szervezetek már máshogy ajánlanak.
Pl., az én régi, egykötetes könyvemben is, amely anno 2015-ben jelent meg először, vannak olyan szakmai javaslatok (fontos: ezek nem az én véleményeim, nem én ajánlom azokat, hanem szakmai protokollok, a nemzetközi alvástudományi szervezetek akkori javaslatait tolmácsolom benne, természetesen változtatás nélkül), amelyek azóta már módosításra kerültek, megváltozott róluk a vélekedés, új kutatási eredmények láttak napvilágot, finomodott egyes módszerek, intervenciós eszközök használata. Pl. a biztonságos babaalvás kapcsán egyre nagyobb hangsúlyt kap a biztonságos együtt alvás témája, 10 éve még sokkal szigorúbb ajánlások voltak azzal kapcsolatban, hogyan ajánlott és hogyan nem az együtt alvás. Az alvás és a többi fejlődési terület kapcsolata is újdonságokat hozott, pl. a babakori hasfájás, a korai kötődés, a szoptatás, a nemalvás késői szövődményei kapcsán.
Megváltozott az éjszakai ébredések, az önálló alvás, az elalvási nehézségek, a kisgyermekkori álmatlanság megítélése is, emellett az alvás szerepe kapcsán is új kutatások láttak napvilágot.
Az alvástudomány alapjai maradtak persze,
de számos területen szerencsére épp óriási fejlődésen megy át ez a terület, így egyre többet fogunk tudni arról, hogyan alszanak jól a babák és a kisgyermekek.
A Tudástárban, az online kurzusokon, előadásokon, vagy a Békés éjszakák, vidám nappalok című, legújabb kiadású, 2 kötet+munkafüzet kombóban kapható kiadványban a friss ajánlásokat találjátok, de ha te olyan kiadást olvastál, vagy olyan kurzusra jelentkeztél, amely abban a formában már nem elérhető, illetve évekkel ezelőtt voltál előfizetőnk, fordulták hozzám tanácsért, akkor bizony halhattál, olvashattál, láthattál olyan szakmai javaslatokat, amelyeket azóta megváltoztattak az aktuális kutatási eredmények alapján, és a friss tudásanyagokban már nem, vagy máshogy szerepelnek, én sem mondom el azokat, úgy mint 5-10 éve. Mint ahogy a példában a Doktor úr sem javasolja azt a készítményt már elsőként, amit 5 éve még elsőként választandó volt a szakmai szabályai alapján.
Ez persze kivédhetetlen,
hiszen az adott időpontban készült tudásanyagba csak az épp aktuális szakmai javaslatok kerülhetnek be, az aznapi rendelésen csak az aznap aktuális protokollok alapján lehet bármit javasolni, ugyanis nem lát a jövőbe a szakember, illetve pont az lenne a szakmaiatlan, hogy jóslásokba bocsátkozva olyat ajánl, amely még nincs tudományosan kellően alátámasztva.
Ez persze frusztráló és félreértésekre adhat okot, de ez minden fejlődő szakterület velejárója:
Változnak a törvények, így mindig újabb jogtárak jelennek meg. Az ügyvéd egy éve még azt mondta volna, hogy az adott cselekedet nem szabálysértés, de ha közben kijött egy új jogszabály, akkor ma már mást mond.
A gyógyszeradatbázis folyamatosan frissül, új készítmények jelennek meg, egyes gyógyszerek adagolása változik, újabb mellékhatásokra derül fény, ezek is belekerülnek az újabb kiadásokba.
A hirtelen jelentkező hasi fájdalom kivizsgálása és kezelése sem ugyanolyan, mint 10-20 éve, hanem közben új szakmai protokollok jelentek meg.
Ma nem ugyanolyan szabályok alapján tervezik a házakat az építészek, mint 10-20 éve.
Ehhez nem mindig könnyű szakemberként sem alkalmazkodni, de a folyamatos továbbképzések pont ezt szolgálják, hogy naprakészek lehessünk.
Fontos, hogy egy ilyen helyzetben nem a szakember véleménye változott, hanem a szakma szabályai, amit ő tolmácsol a hozzá forduló, segítséget kérők felé. Nem hiba, ha az a szakember 5-10 évvel azelőtt mást mondott, más megoldást vagy kivizsgálási menetrendet javasolt, máshogy operált, más gyógyszert írt fel, más jogszabályokat említett, más eljárást javasolt, ha akkor az volt a protokoll. Hiszen az akkori ismeretanyag alapján azt a javaslatot tartották a legjobbnak. Ha közben érkeznek új kutatási eredmények, megváltoznak az életkörülmények, új módszereket fedeznek fel, akkor az a jó, ha ezeket beépítik a szakmai szabályokba és azok bizony megváltoznak, a szakemberek pedig már ezeket az új ajánlásokat tolmácsolják, alkalmazzák.
Persze, ilyenkor gyakran felmerül, hogy „hülye” az adott szakember,
hiszen hol ezt, hol azt mondja, meg 10 éve még mást javasolt, de ennek nem a szakember értelmi képességeiben bújik meg általában az oka, hanem a változó szakmai javaslatokat követi a naprakész szakértő, ezért mond mást és ezért nem aktuális már napjainkban, amit 5-10-20 éve mondott.
Tehát, ha mást mond, és az az aktuális szakmai álláspontot tükrözi, az jó hír.
El kell azt fogadnunk szakemberként, hogy folyamatosan követnünk kell a szakmai ajánlásokat, hogy lesznek olyan területek, ahol régebben nem pont az volt a javaslat, mint jelenleg, tehát máshogy kell tennünk, mást kell mondanunk, felvállalva azt, hogy emiatt lesznek, akik negatív véleményt fognak megfogalmazni. De sokkal rosszabb lenne, ha már nem aktuális ajánlásokat tolmácsolnánk.
Emellett pedig, ha nem szakemberként kukkantunk be egy-egy tudományterületbe,
akkor azt is el kell fogadnunk, hogy amit sok éve hallottunk, láttunk, olvastunk, az nem biztos, hogy aktuálisan is naprakész, és ez nem a szakemberek hibája, hanem ennek a tudományterület fejlődése, a környezet megváltozása az oka.
A 3 éve kért jogi szakvélemény bizony mára könnyen érvényét veszti, az 1998-ban megjelent szakfolyóiratban lesz olyan kutatás, amely 1998-ban és akár 2010-ben is még helytálló volt, de napjainkban már újabb kutatási eredmények megcáfolták, az az előadás, amit az egyetemen hallottam a legnevesebb professzortól, napjainkban már biztosan kicsit máshogy hangzik el ugyanazon az egyetemi órán, mint x éve, ha egy adott könyvből van újabb kiadás, akkor a régiben biztosan találunk már nem aktuális ajánlásokat, hiszen ezért frissült, bővült a tartalom.
És persze egy-egy szakmai javaslat megváltozása hosszú évekig tartó egyeztetések eredménye,
sok esetben évekig pro és kontra szakmai véleményekről folyik a tudományos vita, mire végül konszenzus születik. Tehát, jelenleg is vannak olyan témák, amelyek körül még nem tisztázott az, hogy pontosan mi is lehet a jó irány, pl. a bölcsőhalál szűrése kapcsán, a különböző babatermékek alvásbiztonsági alkalmazhatósága témájában, az alvás fejlődésének egyes kérdéseiben, illetve abban is, hogy vajon hol húzódnak meg egyes alvászavarok határai. Ráadásul, még az is hetek-hónapok-évek kérdése, mire ezek az új szakmai javaslatok egyáltalán életbe lépnek, eljutnak minden szakemberhez, megteremtődnek a feltételek az alkalmazásukhoz, kiszorítják a régi protokollokat.
Az alvástudomány kapcsán is a szakmai javaslatok többsége nem fekete-fehér szabály,
hanem inkább ajánlás, az előnyök és a kockázatok mérlegelését javasolja, bizonyos élethelyzetekben különleges megfontolásokat említ, egyes régi javaslatok esetén szigorúbb mérlegelést ajánl, vagy pont, hogy megengedőbb. A fenti példában említett Doktor úr sem keddről-szerdára virradóra fogja elhagyni teljesen minden betege kezeléséből a Kovács néninek anno felírt vérnyomáscsökkentőt, és fogja mindenféle szakmai megfontolás nélkül az újat adni minden betegének, hanem mérlegel, egyéni szempontokat vesz figyelembe és könnyen lehet, hogy Kovács bácsi az új készítményt kapja első körben, de Kovács néni marad a régi gyógyszerénél, ha az számára továbbra is megfelelő. De az is lehet, hogy egy másik családnál pont fordítva dönt az orvos, azaz a régi gyógyszert lecseréli, az újonnan felfedezett hipertóniás családtagjának pedig nem az elsőként javasoltat írja fel, hanem szakmai okokból egy harmadik típust választ.
Sajnos a szenzációhajhász, nem szakemberek által írt cikkek gyakran félrevezetik az olvasókat,
akiknek azt sugallják, hogy az adott felfedezés máris szakmai javaslat, pedig ehhez sokszor még számos megerősítő kutatásra és szakmai konszenzusra van szükség, pl. a bölcsőhalál szűrése kapcsán.
Emellett, érdemes fenntartásokkal kezelni azokat a magánvéleményeket is,
amelyek egy adott szakember munkásságát véleményezik úgy, hogy nem aktuális tapasztalatukat osszák meg, hanem arról szólnak, hogy sok éve ilyen vagy olyan tanácsokat kaptak, ezt vagy azt olvasták, hallották tőle, ilyen vagy olyan szakmai vitát láttak a téma kapcsán. Ugyanis könnyen lehet, hogy ami akkor elhangzott, az ott és akkor szakmai ajánlás volt, de jelenleg már nem az, azaz, ha friss tapasztalata lenne az adott szakemberrel, akkor bizony mást hallana, mást olvasna tőle, követve a legújabb szakmai ajánlásokat.
Ha a 3 éve írt jogi szakvéleményből következtetünk az ügyvéd aktuális szakmai felkészültségére, ha az 1998-ban megjelent szakfolyóiratban bemutatott kutatási eredményből ítéljük meg a kutató napjainkban is zajló munkásságát, ha az egyetemen 10-20 éve hallott előadás jelenleg is aktuális mondanivalójából következtetünk a Professzor úr tudásszintjére, ha egy adott könyvnek egy régebbi kiadásából indulunk ki és nem olvassuk el a legújabb változatot is, akkor nem lesz naprakész és releváns a véleményünk az adott szakember, szerző, tudós jelenlegi szakmai minőségéről, hozzáértéséről.
Ilyenkor úgy tűnhet, hogy az adott szakember nem ért a témájához,
hogy elavult javaslatokat ad, pedig csak a magánvéleményt adó nem volt körültekintő a szakértő megítélésében és sok éve megosztott, hallott információkból vont le naprakész következtetéseket.
Ha a fenti bevezető párbeszédben Kovács néni nem kérdez rá az orvosnál a témára, hanem csak annyit hall a szomszédasszonytól, hogy a neki felírt vérnyomáscsökkentő elavult, akkor bizony azt a téves következtetést vonhatja le, hogy az orvos nem ért hozzá. Ha viszont első kézből szerez információt, érteni fogja, hogy nem az orvos a „hülye”, hanem a szomszédasszony nem ismeri a történet egészét.
