A legtöbb ebből adódó helyzetet az szüli, hogy a szülőknek téves vagy túlzó elvárásaik vannak a baba vagy kisgyermek alvásával kapcsolatban, illetve hiányoznak azok az ismeretek, amelyek az alvásuk fejlődésének tipikus menetét mutatják be. Nézzünk meg pár ilyen példát:
1. A kiszámítható fejlődés
Noémi 3 hónaposan 3x éhezett meg éjjelente, 5 hónaposan már csak 2x, így az anyukája biztosra gondolta, hogy legkésőbb 6-7 hónaposan már csak 1 evés lesz éjszaka és nagyjából 9 hónaposan teljesen elmaradnak már a megéhezések. Döbbenten tapasztalta, hogy kislánya 6 hónaposan 4-5x is kért enni, aztán 7 hónaposan megint 2-3 alkalomra redukálódott a megéhezések száma, de 9 hónaposan még mindig 3-4 alkalom volt a jellemző. A szülő csalódott volt, és azon gondolkozott, mit rontott el, hogy nem kiszámíthatóan csökkent az éjszakai evések száma a gyermek életkorának függvényében…
Mire számított tévesen Noémi anyukája?
Arra, hogy a babák alvási paraméterei kiszámíthatóan, egyenletesen és egy irányban változnak majd. Ez viszont nincs így, akár a példában említett éjjeli evések számát, akár a nappali alvások számát, hosszát, az éjszakai ébredéseket vagy az altatások hosszát, módját nézzük.
2. Mindig minden könnyebb, egyszerűbb lesz…
Máté 6 hónaposan pár perc ringatás után még ébren letéve az ágyába, simán elaludt napközben, akár anya, akár apa altatta. Aztán 7,5 hónaposan valami nagyon megváltozott. A kisfiú a kiságyba tevés után sírni kezdett, kéredzkedett ki a szülő kezébe, ott is nehezen nyugodott meg ezután, sőt, ha ringatva elaludt, akkor sem lehetett letenni, mert azonnal felébredt minden ilyen kísérletre. Emellett, Máté egy idő után már csak az anyukájával tudott elaludni, az apa kezében csak sírt és sírt… A szülők szentül meg voltak győződve róla, hogy valami baj van a gyermekkel, hiszen ők mindent ugyanúgy csináltak, mégis egyre romlik az alvása, egyre több segítséget igényel az altatás…
Miért gondolhatták ezt a szülők?
Mert abból a tévhitből indultak ki, hogy a babák alvása kapcsán minden egyre könnyebb, egyszerűbb lesz, tehát, pl. a gyermek altatása kapcsán a ringatás majd szépen elhagyható, és a kisfiú mindenféle szülői segítség nélkül fog elaludni. Ezzel szemben sokkal több bevonódást, segítséget kezdett igényelni a csemete, és azt gondolták, hogy ez semmi mást nem jelenthet, mint valamilyen bajt. Ezzel szemben, a babák és a kisgyermekek alvásának fejődése nem azt jelenti, hogy a szülői segítségnyújtást majd egyre kevésbé igénylik, hanem azt, hogy változatos módon igénylik. Lesznek olyan időszakok, amikor többet, és olyanok, amikor kevesebbet igényelnek, lesznek olyan korszakok, amikor így lesz jó, máskor meg úgy. Ez nem jelent alvászavart, ez a hullámzó fejlődés, és a számos – az alvásra ható – faktor változékonyságának az eredménye.
3. Amikor ütköznek az igények…
Peti szülei azt szerették volna, hogy a gyermek 2x aludjon napközben, mert így tudták koordinálni a nagyobb gyermekek iskolába és hazahozását úgy, hogy az nem a kisfiú alvásidejére esett. Próbálták ébren tartani a kisfiút, aki rendszeresen bealudt a kocsiban, amikor ebéd után elindult az anya a nagyobbakért, emellett folyamatosan nyűgös volt egész délután. Éjjel fél óránként felsírt, ekkor sem tudott pihenni. A szülők már mindent is kipróbáltak és nem értették, miért alszik ilyen rosszul a legkisebb gyermekük, miért nem áll be a fix, 2 alvásos napirend, amely mindenkinek jó lenne…
Milyen tényezőt nem vettek figyelembe a szülők?
Peti igényeit. Hogy neki 4 hónaposan nem jó a 2 nappali alvás, sokkal inkább 3-4 alvásra van szüksége. Azaz, nem tud a szülők vagy a nagytesók igényeihez alkalmazkodni, és miután folyamatosan kialvatlan, természetesen ez a viselkedésében is megnyilvánul. Nem aludna ő rosszul, ha az igényeit teljesítenék a szülők, és a számára ideális ébrenléti idők után hagynák addig aludni, amíg szüksége van rá.
4. Fix időpontra
Gréti 10 hónaposan még 3x aludt napközben, a testvére, Anna pedig még 2,5 évesen is gyakran megébredt éjjelente 1-2x, és csak akkor tudott visszaaludni, ha az anyukája megfogta a kezét. A szülők biztosak voltak benne, hogy mindkét lányuk alvása problémás, hiszen azt hallották, hogy a babák 8 hónaposan váltanak 2 alvásra, és 2 évesen túl már nem ébrednek fel éjjelente…
Mit gondoltak rosszul a szülők?
A gond az volt, hogy a szülők konkrét időpontokban várták, hogy bekövetkezik valamilyen változás a gyermekek alvásában, azaz majd 8 hónaposan fixen átáll a kisebbik lányuk a 2 nappali alvásra, és 2 évesen fixen képes lesz már a nagyobbik lányuk magtól visszaaludni. Ezzel a gondolatmenettel az a baj, hogy a gyermekek többsége nem óramű pontosan fejlődik, hanem a saját ütemében. Mint ahogy nem minden baba születik a 40. hétre, nem mindegyik lesz 3500 g és 52 cm, nem minden babának bújik ki pontban 6 hónaposan az első foga, és nem fog minden kisgyermek pontban 1 évesen elkezdeni önállóan járni, úgy az alvás kapcsán sem érdemes fix mérföldkövekben bízni, mert a gyermek nagy eséllyel nem követi a saját fejlődésével teljesen pontosan ezeket a határidőket.
5. Bezzeg a tesó…
Katának ikrei születtek, Lilinek és Barnának nevezte el őket. Lili 6 hónapos korára elhagyta az éjjeli evéseket, este cicin aludt el, bár apa rendszeresen próbálta, mégsem tudta elaltatni, a cici után Kata letette az ágyába, és reggelig maximum 1-2x jelzett, pár perc ringatással visszaaludt. Barna ezzel szemben 9 hónaposan is 2 óránként kért cicit éjjelente, este ringatva aludt el, akár anya, akár apa karjaiban. A szülők úgy érezték, hogy mindkét gyermekük alvása problémás: Lilivel az volt a „baj”, hogy szemben a kisfiúval, az apa nem tudta este elaltatni, Barna alvásával meg az volt a probléma, hogy éjjel gyakrabban kért segítséget, mint a nővére. A szülők egy csomó praktikák bevetettek már, hogy a két gyermek behozza a másikhoz képest a lemaradásait, de nem jártak sikerrel…
Mi volt itt a túlzó elvárás?
Az, hogy az ikreket egymáshoz mérték, és azt várták volna a szülők, hogy ugyanolyan igényeik legyenek, ugyanolyan tempóban fejlődjenek, az egyik el tudjon aludni apával is, a másik meg ritkábban ébredjen. Ezzel szemben a gyermekek egyéni fejlődését és igényeit felesleges más gyermekekhez hasonlítani, még ikrek esetében is, hiszen ez garantált csalódást okoz majd. Az egyik gyermek biztosan „le lesz maradva” majd valamilyen paraméterben, képességben a testvéréhez képest, de ez nem alvásprobléma.
6. Ami egyszer sikerült…
Krisztián a kisfia 8 hónapos korában próbálta meg először altatni Bencét este. Ugyanúgy ringatta, mint az anyukája, és a 3. alkalommal sikerrel is járt, a kisfiú elaludt a karjában. Aztán, a negyedik napon ez nem sikerült, a gyerkőc sírni kezdett, végül anya altatta el. A következő napokban szintén anyát igényelte Bence, de 1 hétre rá megint volt egy sikeres apás altatás. Aztán 2 hétig semmi. Krisztián úgy gondolta, hogy valamit elrontottak, hiszen egyre kevésbé volt jó az arány, Bence egyre inkább anyát akarta, az apuka azt fontolgatta, hogy szigorúbb lesz és többet nem engedi, hogy a felesége ekkor átvegye a gyermeket…
Miben fogalmazott meg túlzó elvárást a szülő?
Abban, hogy azt feltételezte, hogy ami egyszer megy, annak már mindig mennie kell. Valójában, ez nem lehet reális elvárás a babák felé, legyen az mással elalvás, máshogy elalvás, eggyel kevesebb nappali alvás vagy igényjelzés nélküli éjszaka. A mérföldkövek az alvásban ugyanis nem egynapos vagy egyéjszakás váltások, hanem egy fokozatos változás, hullámvölgyekkel, magaslatokkal, pihenőkkel és meglódulásokkal.
7. Ez hat az alvásra???
Panna 3 évesen kezdte az ovit. A kislány otthon 2 órát aludt napközben, így egész nap kiegyensúlyozott, vidám gyermek volt. Az oviban az első hét végén már jött az ottalvás, de a kislány aznap nem tudott elaludni. És másnap sem. A következő héten szintén ez volt a gond – a gyermek estére kezelhetetlen lett, az oviban is nehezen illeszkedett be a közösségbe. Panna a anyukája nem értette, miért nem alszik a gyermek az oviban, hiszen kellően elfárad, hát nem mindegy neki, hogy hol alszik, otthon vagy az intézményben?
Milyen szempontot nem vett figyelembe az anyuka?
Nem gondolt arra, hogy mennyi minden tényező hat az alvásunkra, kezdve a körülményektől egészen az altató személlyel fennálló kapcsolat minőségéig. Tehát, az, hogy a gyermek álmos, még nem lesz elég arra, hogy el tudjon aludni, egy csomós más feltételnek is teljesülnie kell. Ha ezek nincsenek meg, akkor az alvás sem lesz rendben, és ezek hiánya fogja okozni a problémát.
