Rendszeresen belefutok olyan cikkekbe, amelyek azt taglalják, hogy bezzeg régen milyenek voltak az anyukák és milyenek voltak a gyerekek. Bevallom, mindig nagyon ideges leszek ezektől a hangulatkeltő írásoktól. Hogy miért?

Mert szerintem az égvilágon semmi értelme nincs az ilyen összehasonlításoknak. Nőnek, feleségnek, társnak, anyának lenni egészen más most, mint akár csak 20 éve volt. A világ annyira megváltozott, hogy teljesen felesleges ilyen nosztalgiára alapozó, plusz elvárásokat támasztani a mai anyákkal szemben.

Milyenek a mai anyák? Pont ugyanolyan jók, mint régen, hiszen pont ugyanúgy igyekeznek és pont ugyanannyira akarnak megfelelni a kor, a társadalom, vagy épp a saját maguk elvárásainak, mint elődeik. Csakhogy ez ma már jóval összetettebb feladat, mint korábban volt.

Az anyukák elé ugyanis ma már folyamatosan áramlik az információ arról, hogyan legyenek még jobbak. Hogyan legyenek bio anyák, kötődő anyák, hordozós anyák, sportoló anyák, felelős anyák, szoptató anyák, fejlesztő anyák, empatikus anyák, válaszkész anyák, kapcsolódó anyák, csinos anyák, dolgozó anyák, önmegvalósító anyák, mesével nevelő anyák, minden nap főző anyák, szuper háziasszony anyák, nem aggódó anyák, türelmes anyák, ilyen anyák, olyan anyák. Csak a sok tökéletessé tevő rendszer és módszer között valahogy egy dologról nincs nagyon szó: hogyan lehetnének a folyamatos egyre jobbá válás közepette stresszmentes anyák is.

A hagyományos és a közösségi média olyan mennyiségben tolja elénk a különféle elvárásokat, szabályokat és ideálokat, hogy csak a kiegyensúlyozott lelkiállapotban lévő emberek tudják ezt folyamatosan a helyükön kezelni. Az anyukák viszont sok esetben éppen nincsenek csúcsformában. A hormonok játéka, a kisgyermekkel nyakukba szakadt felelősség, a folyamatos fáradtság bizony sokszor rendíti meg őket. Egy-egy rosszabb fázisban pedig nehéz ellenállni az akaratlan összehasonlítgatásnak, a különféle negatív gondolatoknak. Mindez pedig a kisgyermek nevelésével járó alapstresszel együtt egy sajátos spirált képes elindítani. Elég csak arra gondolni, hogy a stresszes, szorongó, önmagában is kétkedő anyuka még rosszabbul alszik

Mindez pedig hatással van a kisgyermekre, és így a család egészére is. A babáknak valami egészen különös radarjuk van az édesanyjuk hangulatára, és később is folyamatosan figyelnek, utánoznak bennünket. A szorongó szülő rosszabbul viseli, ha a babája sír, nehezebben tud vele játszani, ráhangolódni, nem mindig érti, mit szeretne a baba, könnyebben félreérti a jelzéseit.  A stresszes anyukának a gyermeke is feszültté válik, így ő is nehezebben alszik el.

Nagyon fontos éppen ezért, hogy – bármilyen nehéz is – próbáljunk ellenállni a kívülről érkező nyomásnak, és ehelyett hagyatkozzunk inkább a saját megérzéseinkre, esetleg szükség esetén a bennünket személyesen is ismerő szakemberekre. Ne féljünk segítséget kérni, ha fogy az erőnk, és ha van némi időnk, akkor azt lehetőleg ne a közösségi médiában szörfözve vagy takarítással töltsük el, hanem próbáljuk meg ezeket az igen értékes perceket, órákat valódi pihenésre fordítani.

 

A cikkhez használt források:

https://bpsmedicine.biomedcentral.com/articles/10.1186/1751-0759-4-12

https://eric.ed.gov/?id=EJ1002819

https://www.mothering.com/articles/u-s-working-mothers-are-overwhelmed-with-stress-compared-to-world-peers/