Amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy vártad

Amikor a konzultációk során megbeszélt változtatások bevezetése után pár héttel az a szülő tapasztalata, hogy nem javult, sőt, romlott a helyzet, annak több oka is lehet:

Még nem telt el annyi idő, hogy értékelhető hatással legyenek a változtatások az alvásra. A legtöbb alvásgond, mire a szülők szakemberhez fordulnak, sajnos gyakran már hónapok (akár évek) óta fennáll, krónikussá válik, egy csomó olyan folyamat alakul ki, ami egymást rontja, illetve a gyermek és a szülők is számos negatív élményt, tapasztalatot szereznek az alvás/altatás kapcsán. A változtatások után emiatt idő kell ahhoz, hogy ezek az egymást rontó folyamatok visszaforduljanak és a negatív élmények felülíródjanak sok-sok pozitív-békés megéléssel.

Ez mellé társulhat az is, hogy a gyermek fejlődése nem áll meg attól, hogy a szülők változtatnak a napirenden, az altatás módján, az elvárásaikon. Azaz, jöhet épp olyan időszak a gyermek életében, amely függetlenül az alvásprobléma meglététől, hatni fog az alvásra. Pl. a szeparációs szorongás hullámai általában gyakoribb éjszakai jelzést okoznak, erőteljesebb éjszakai gondoskodást igényelnek, főleg, ha nem közös szobában/közös fekhelyen alszanak a szülők a gyermekkel. Ez akkor is jellemző, ha a csemete eddig 2x jelzett éjjel, és akkor is, ha 6x. Ugyanez lehet igaz a fogzásra, a nagyobb fejlődési mérföldkövekre, a napirend váltásokra vagy bármilyen olyan változásra, ami érinti a családot. Azaz, az eleve problémás alvás tovább romolhat ilyenkor, függetlenül attól, hogy történtek-e intervenciók vagy sem.

Az alvásprobléma nem önmagában jelentkezik, hanem egy mélyebb, szülő-gyermek kapcsolati probléma, egy regulációs zavar vagy egy rejtett egészségügyi probléma tünete. Azaz, önmagában az alvásprobléma megoldása nem elég, hanem a háttérben meghúzódó rejtett okok kiderítése és megszüntetése is szükséges. A napirend rendezése, a másfajta altatás, az új alvási szokások bevezetése, több alvás biztosítása mellett szükség van más változtatásokra is, illetve szükség esetén orvosi kezelésre. Ilyenkor érdemes újra beszélni a háziorvossal, szükség esetén részletes kivizsgálást kezdeményezni (gasztroenterológia, allergológia, eltérő idegrendszeri fejlődés, szoptatási tanácsadás, laborvizsgálatok, képalkotó vizsgálatok, alváslabor stb.).

A lelki, mentális tényezők, a kapcsolati helyzet nehézségei szintén gyakran jelen vannak. Ilyenkor az alvásgond a nem optimális szülő-gyermek kapcsolat, a szülő mentális nehézségeinek vagy a gyermek regulációs zavarának tünete is, azaz, önmagában nem elég a gyakorlati tanácsok megfogadása, kipróbálása. Persze, ez a helyzet általában akkor derül ki, amikor látszólag sikertelenek a szülők beavatkozásai, az alvás nem javul, vagy nem javul annyira, ahogy várható. Ilyenkor szükség van a szülő-gyermek kapcsolat, a szülők és a baba mentális állapotának feltárására is, illetve szükség esetén speciális intervenciókra, enélkül ugyanis az alvásgond nehezen javul.

Azaz, csecsemő-szülő kapcsolatdiagnosztikára, a szülő-gyermek interakciók részletes megfigyelésére, illetve a szülők lelki nehézségeinek feltárására pszichológus, pszichiáter bevonásával. Ha kiderül az ok, akkor pedig annak megfelelően pszichoterápiára, akár gyógyszeres kezelésre (számos szülő szenved szülés utáni depresszióban, szorongásban vagy a perinatális időszakban jelentkező veszteségek feldolgozatlansága, traumái miatt), illetve a szülő-gyermek kapcsolat ideális működésének támogatására, a gyermek regulációs nehézségeinek jobb megértésére és speciális segítésére van szükség (csecsemő-szülő kapcsolati konzultációk vagy baba-mama terápia formájában).

A gyermek alvással kapcsolatos igényei nem a megszokottak, több segítséget, bevonódást igényelnek, illetve a maximális szülői támogatás mellett sem érhető el egy ideális állapot. Pl. a gyermeket jobban zavarják a zajok, ezek gyakran megébresztik. Ilyen esetben ugyan a zajok nagy része kivédhető valamennyire, de minden nem, azaz a gyermek továbbra is meg-meg fog ébredni emiatt, nem szüntethető meg teljesen az ez miatti felébredés – nem lehet elvárás a baba felé, hogy ne zavarják a zajok az alvását.

Hasonló a helyzet, ha pl. egy nyugtalan, érzékeny temperamentumú vagy ingerekkel könnyen kizökkenthető, nehezen alkalmazkodó babáról van szó. A gyermek személyisége, tulajdonságai ugyanis nem teszik lehetővé még tökéletes szülői támogatás mellett sem azt, hogy olyan legyen a gyermek alvása, amit a gyermekek nagy többségétől általánosságban elvárhatunk. Azaz, az ilyen temperamentumú babák és kis gyermekek nagy eséllyel gyakrabban jeleznek éjjelente, többféle igényük van éjszaka, nehezebben alszanak el és vissza, illetve könnyebben ébrednek fel, kisebb zavaró tényezők miatt is sírva fakadnak, nehezen tudnak megnyugodni, és a természetes fejlődési hatások is erőteljesebben hatnak az alvásukra.

Tehát, nincs olyan változtatás, beavatkozás, módszer, technika, tanács, amely kivédheti a temperamentumból, a nagymértékű igényekből adódó nehézségeket, hiszen a gyermek alaptermészetéből is fakad az, hogy maximális szülői támogatás mellett is nehezebb számukra az ébrenlét-alvás átmenetek szabályozása.

Persze, ez nem azt jelenti, hogy ne nyújtsanak a szülők maximális segítséget a gyermek alvása kapcsán, hanem inkább azt, hogy a széleskörű támogatás („minden az alvás körül forog, egész nap altatok”) mellett sem várhatják azt, hogy a gyermek alvása olyanná válik, mint a könnyű temperamentumú vagy kisebb igényekkel rendelkező gyermekeké. Azaz, a szülők többszörös figyelmet szánnak a gyermek alvására, mindent is megtesznek, de az altatási nehézség megmarad, a gyermek nyugtalan alaptermészete nem változik, az éjszakai ébredések nem nagyon csökkennek, a csemete továbbra is minden apró kényelmetlenség miatt sír, ébred.

Ez a helyzet persze frusztráló lehet, hiszen úgy tűnik, hogy eredménytelen minden erőfeszítés, de valójában erre sokkal nagyobb szüksége van a gyermeknek, mint a látszat. A reális elvárások viszont az ilyen alaptermészetű gyermekeknél sokkal alacsonyabban vannak, akár a gyermek képességei, akár a szülők beavatkozásainak hatása kapcsán. Nem várhatjuk, hogy úgy fog aludni a gyermek, mint egy „átlagos” igényű és temperamentumú csemete. És ez nem a szülők hibája, nem a módszerek hatástalansága az oka, hanem a gyermek alaptermészetéből, igényeiből, képességeiből adódik.

Szükség van a változtatások finomhangolására, hiszen az alvástanácsadás egy folyamat, a gyermek reakciói, visszajelzései, amit a változtatásokra ad, fontos meghatározói a változtatások mértékének, módjának, irányának. Ha pl. a gyermek a napirend változtatás hatására nem alszik jobban, akkor nem csak a napirenddel kell foglalkozni, hanem átgondolni, hogy mi egyéb, ritkább ok vagy okok állnak a háttérben. Ha nem sikerül a máshogy altatás, akkor annak utánajárni, hogy mi ennek az oka. Ha újra gyakrabban ébred éjjel, akkor átgondolni, hogy milyen új igények merülhettek fel vagy szükséges-e változtatni az éjszakai gondoskodáson.

hogy az általatok bevezetett változtatások nem vezetnek eredményre, akkor érdemes átgondolni azt,

A kontroll szülőkonzultációk során az orvosi kivizsgálás és a szülők mentális állapotának felmérésén kívül az összes több ok átbeszélésére lehetőség van.