Túl vagyunk az első heteken, lassan összehangolódunk a babával, kezdjük egyre jobban megismerni. Ha figyelünk a jelekre, akkor már felismerjük, hogy mikor miért sír a baba, és az alvások rendje is mutat már valamilyen rendszert. Természetesen ebben a korban még nem beszélhetünk a klasszikus értelemben vett napirendről, azaz nincs órához igazított pontos menetrendje a napoknak. De már elkezdődött valami, a baba napi ritmusa kezd kialakulni: jellemző lesz, hogy felébredés után kb. mennyi idővel álmosodik el, mikor éhezik meg, egyszerre mennyit eszik, és éjszaka hányszor ébred.
Az egy-két hónapos babák általában 3 óránként éheznek meg, éjjel-nappal egyaránt. Így az éjszakát – kevés kivételtől eltekintve- még nem alusszák át, és nappal is sok, rövidebb szundikálás jellemző rájuk. Ahogy telnek a hónapok, lassan hosszabbodnak ezek a szakaszok, hiszen a baba egyre többet tud enni, így ritkábban éhezik meg, illetve többet képes ébren maradni két alvás között.
A babák általában csak 2 hónapos koruktól tudják megkülönböztetni a nappal az éjszakától, és eddigre tanulják meg, hogy éjjel aludni kell. Innentől fogva egyre csökken a nappalra, és egyre nő az éjszakára eső alvásmennyiség.
Mik azok a tipikus alvással kapcsolatos nehézségek, amik ebben a korban jelentkezhetnek?
- éjszaka és a nappal felcserélése,
- elalvási problémák,
- gyakori éjszakai ébredések,
- hasfájás, esti nyűgösség.
Hogyan segíthetünk az 1-3 hónapos babáknak jól aludni?
Ahhoz, hogy a baba minél hamarabb megtanulja, hogy az éjszaka alvásra való, más környezetet kell biztosítani neki éjjel és nappal, illetve máshogy is kell viselkednünk a picivel. Éjjeli ébredéseknél az etetéseket, peluscseréket minél halkabban, félhomályban, kevés beszéddel intézzük, és minél hamarabb tegyük le újra aludni a babát. Éjszaka legyen sötét és csend.
A reggeli és a napközbeni ébredéseknél viszont legyünk hangosabbak, húzzuk ki a függönyt, és vigyük magunkkal a babát a nappaliba, a konyhába, hogy velünk lehessen, sokféle inger érje.
Ha élesen megkülönböztetjük a nappalt az éjszakától, akkor a baba számára is világos lesz a különbség, hisz a picik is legjobban tőlünk tudnak tanulni, könnyen ellesik a szokásainkat.
Sok esetben problémát okoz, hogy nehezen megy a baba elaltatása.
Mik lehetnek az okok?
- A baba túlságosan elfárad, későn akarjuk lefektetni.
- Félreértjük a baba jelzéseit: a nyűgösségét unatkozásnak véljük, így „szórakoztatni” próbáljuk, ahelyett, hogy segítenénk neki elaludni.
- Egyfajta altatási technikával próbálkozunk, ami nem működik a kicsinél.
- A baba megérzi az idegességünket, így nehezebben alszik el.
Mit tehetünk, ha nehezen alszik el a pici?
- Legyen lefekvés előtti rutinunk: csendes tevékenységek, melyek jelzik a babának, hogy itt a lefekvés ideje, és segítenek neki ráhangolódni az alvásra.
- Próbáljunk ki többféle nyugtató technikát: vannak babák, akiket csak a szoptatás vagy a cumi nyugtat meg, de nem minden baba ilyen. Ha a gyerkőc sosem alszik be az etetés kapcsán, és kiköpi a cumit, akkor próbáljunk ki más megoldást: a picik pólyázása, ringatása, halk altatódalok dúdolása, hinta, bölcső.
- Legyünk tisztában azzal, hogy mennyi a baba alvásigénye, mennyit tud egyszerre ébren maradni: ebben a korban napközben maximum 1- 1,5 órát tudnak a picik fáradság nélkül ébren maradni. Ha már 3 órája fenn van a babó, akkor többnyire elkéstünk a lefektetéssel.
- Ne görcsöljünk rá az alvásokra: a picik messziről kiszagolják, ha idegesek vagyunk, nehezen alszanak el, hamarabb ébrednek, csak rontunk a helyzetünkön.
- Kérjünk időben segítséget, még mielőtt hónapokig húzódik a probléma.
