Mik a válaszok ezekre a kérdésekre?
Még mielőtt megválaszolom azokat, nézzünk egy kis tudományt, mit kell feltétlenül tudni az éjszakai ébredésekről:
Az alvásunk különböző szakaszokból áll, és ezek a szakaszok egymást váltva követik egymást.
A babáknál az első pár hónapban még sokat érik, változik ez a rendszer, de 4-6 hónapos korban már így néz ki:
Az elalvás után fokozatosan mélyül az alvás, a felületes, a közép mély, majd a mély alvásszakasz következik. Majd a mély szakasz újra felületesebb szakaszra vált, és kezdődik a REM vagy álmodós szakasz. Amikor ez is véget ér, akkor pedig sokszor egy apró megébredés következik, amit mikroébredésnek hívunk, majd az alvás folytatódik a következő ciklussal: felületes-közép mély-mély-közép mély-felületes-REM-mikroébredés. Az ábrán a nyilak a baba felébredéseit jelzik.
Egy ilyen ciklus a babáknál és a kisgyermekeknél kb. 1 órás, tehát óránként számíthatunk a mikroébredésekre.
Az alvásciklus egyes részei alatt könnyebb megébrednünk valamilyen zavaró körülményre, máskor mélyebben alszunk.
A felületes szakaszok, az álmodós szakasz és a mikroébredés környéke is könnyen megébredős szakasz, a közép mély és a mély alvásszakaszból nehezebb felébredni.
Mi történne, ha nem ébrednénk fel semmire az alvásunk során?
Hát, lehet, hogy már kihalt volna az emberiség, ha ez így lenne.
Ha nem ébrednénk fel arra, hogy fáj valamink, hogy pisilnünk kell, hogy fázunk, hogy nem kapunk levegőt, hogy füstszagot érzünk, hogy veszélyes hangokat hallunk, hogy máshol vagyunk, mint ahol elaludtunk, vagy hogy egy vadállat épp szagolgat minket, illetve arra, hogy sír a gyermekünk, akkor az életkilátásaink erősen csökkennének.
Tehát, az éjszakai megébredések az életünk védelme miatt hasznosak.
Az alvás egy kiszolgáltatott helyzet, melyben mégis sok időt töltünk, ez azt jelenti, hogy életfontosságú szerepet tölt be az egészségünk és a túlélésünk szempontjából. A természet viszont bölcsen próbálja minimalizálni az alvás állapotában ránk leselkedő veszélyeket, így valószínűleg nem véletlen az, hogy pl. nem úgy alszunk, hogy 4 órát egyhuzamban a mély, majd 4 órát a felületes szakaszokban töltünk, mert akkor 4 órán át teljesen védtelenek lennénk. A szakaszok elosztásával több lehetőségünk van arra, hogy időben észleljük az életünket vagy egészségünkért veszélyeztető hatásokat az alvásunk alatt, főleg a mikroébredések segítségével.
A mikroébredések során ugyanis egy olyan ébredés közeli állapotba kerülünk, ahol lehetőségünk van jobban rálátni a szervezetünkből és a környezetünkből érkező információkra. Ha semmilyen zavaró vagy veszélyeztető hatást nem észlelünk, akkor máris jön a következő alvásciklus, és erre az apró megébredésre nem is emlékszünk.
De mi történik, ha baj van?
Ha fáj valami, ha rosszul érezzük magunkat, ha fura körülményeket vagy veszélyeztető jeleket észlelünk, akkor bizony teljesen felébredünk, így kapva lehetőséget arra, hogy túléljünk. Ilyenkor igyekszünk megoldani azt a problémát, amit tapasztaltunk: kiderítjük, mi fáj és miért, mi ez a fura zaj, miért fázunk, hova tűnt a párunk mellőlünk. Ha sikerül megoldani a problémát, akkor tudjuk folytatni az alvást. Ha nem, akkor ébren maradunk.
Az éjszakai ébredések tehát az életünk és egészségünk védelmét szolgálják.
De hogyan lesz ebből alvásprobléma?
Az éjszakai ébredések akkor okoznak alvásproblémát, ha annyira gyakoriakká válnak, amelyek már zavarják az éjszakai nyugalmat, rontják az alvás minőségét.
Ezek a megébredések ugye egy-egy vészhelyzetre adott reakciók. Tehát, valami baj van, ezért teljesen fel kell ébrednünk, hogy ezt megoldjuk.
Ha ez a baj minden éjjel, 5-10 alkalommal jelentkezik, akkor az alvásunk túlságosan szakadozottá válik. Magyarul többet leszünk fenn, mint kellene. Ha 1-2 óránként arra ébredünk, hogy fáj valami, hogy megint zaj van, hogy pisilni kell, hogy sír a baba, és a probléma megoldása időt, energiát igényel, akkor nem fogunk jól aludni és túl kevés időt fogunk alvással tölteni, tehát mind az alvásunk minősége, mind a mennyisége romlik, csökken.
A babák és kisgyermekek ugyanígy rendszeresen ellenőrzik a körülményeket a mikroébredések kapcsán, hogy minden rendben van-e, és ha nincs, akkor teljesen felébrednek és természetesen szólnak a szüleiknek.
Miért jeleznek gyakran a babák éjjelente?
- A babák és kisgyermekek sokkal több ok miatt jelezhetnek, mint a nagyobb gyermekek vagy a felnőttek.
- A kicsik alvásciklusa rövidebb, így gyakrabban sor kerül azokra a szakaszokra, amikor a baba könnyen megébred.
- A mély alvás aránya kisebb a babák és kisgyermekek alvásában, mint a nagyobb gyermekek és a felnőttek esetében. Tehát, több időt töltenek olyan alvásszakaszokban, ahol könnyű felébredni.
Akkor nem baj, ha a baba gyakran ébred éjjel?
Ez attól függ, hogy miért jelez a szüleinek.
Ha a gyermek azért sír fel óránként, mert fáj a hasa, mert túl sok inger érte napközben, mert nem teljesültek az igényei, mert éhes, de nem kap enni, mert egész nap nem altatták, így túlfáradt, akkor ez egy alvásprobléma.
Ha azért ébred fel 2-3x éjjel, mert megéhezik, azért szól, mert heti 1-2x átázik a pelus, mert még nem tud visszafordulni, vagy mert épp náthás és nem kap levegőt, akkor ez nem alvásprobléma, maximum átmeneti nehézség vagy élettani helyzet.
Mi a különbség?
A gyakoriság, a fennlétek hossza és az ok megelőzhetősége.
A babák gyakori megéhezése élettani ok, teljesen természetes, hogy éjjel és nappal is gyakran kérnek enni. A túl sok inger, a napirendi gondok, a fájdalmak viszont nagyrészt kivédhetőek. Ha a baba csak 10-20 másodpercre ébred fel, megkapja a szükséges segítséget a visszaalváshoz, az sokkal kevésbé alvásprobléma, mintha minden ébredésnél 10-20 percet lenne ébren.
Nincs egy konkrét szám, sem életkori érték, hogy meddig normális és meddig nem. Egy 3 hónapos baba nyugodtan megéhezhet 2-3 óránként éjjel. De ugyanezt egy 10 hónapos is megteheti. Egy 2 éves gyermek is ébredhet óránként, ha lázas vagy meg van fázva. A nem ideális alvási szokások vagy körülmények újszülött korban, 5 hónaposan, 2 évesen és 4 évesen is okozhatnak éjszakai jelzéseket, vagy egyszer éjjelente, vagy 3x, vagy 12x.
Tehát, nem az ébredések száma, sem a baba konkrét életkora a lényeg, nem lehet azt mondani, hogy 6 hónaposan a 4 sok, az egy ébredés meg kevés, sem azt, hogy egy 1,5 éves gyermek már nem jelezhet éjjel a szüleinek vagy csak szigorúan 2x teheti ezt meg. Sokkal inkább az a fontos, hogy vajon mi miatt jelez éjjel a gyermek.
Tehát, az első feladat mindig az ok vagy okok kiderítése, a kérdés tehát az, hogy miben kér segítséget éjjel a gyermek?
Az a helyzet, hogy az okot legjobban a szülő tudja megmondani. Hiszen ő ismeri, vagy neki kellene a legjobban ismernie a gyermekét. Őt látja, hogyan sír, hogyan viselkedik, ha felébred, mire nyugszik meg, mi történik, ha cicivel kínálja, ha ringatni kezdi, ha apa megy be vagy ha felveszi az ágyából.
A gyakori okokról és az okok elkülönítéséről a Tudástárban találsz egy előadást.
Ha megvan az ok vagy az okok, akkor a következő kérdés: Vajon megelőzhető-e az az ok, vagy sem?
A nappali kevés alvás pl. általában igen. Erről itt találsz egy letölthető összefoglalót. A túl sok inger szintén. A gyermek igényeinek megértése és a válaszkész szülői reakciók megtalálása a szülők feladata. A fájdalom okának kiderítése és a fájdalomcsillapítás szintén szülői kötelezettség.
A megéhezés viszont kevésbé befolyásolható. A baba fejlődése kapcsán jelentkező átmeneti alvási nehézségek teljesen természetes velejárói a baba életének. De ezekre is lehet készülni azért.
Ha kiderül, hogy kivédhető az ok, akkor a következő feladat annak kivédése.
A hogyanra viszont nem lesz univerzális megoldás. Teljesen más a teendő ugyanis, ha a napirend a gond, ha egy betegség, ha az alvási szokások, ha egy baba-mama kapcsolati zökkenő, ha a túlzó elvárások vagy a szülők kiégése.
A Tudástárban tudok segíteni, hol találod az adott ok esetén a megoldást.
